Életem eddigi legnagyobb változása elé nézek... Az úticél nem más mint Peking, a Pekingi Nyelvi és Kulturális Egyetem. Olyasmi, mint itthon az ELTE. Nyáron pár hétig tanultam ezen az egyetemen, így nem a teljes ismeretlen vár rám. Megnyugtató, hogy tudom hol vannak a tanépületek, a boltok, az éttermek, hogy működik a metró stb. Egyfelől lelkesen tekintek a rám váró kihívások elé, másfelől félénken és reszketve kérdem magamtól: "Komolyan átcuccolsz egy kontinenssel arrébb?" A válasz elég nyilvánvalóan az IGEN. Alig 7 nap múlva ugyanis indul a repülőgép és kezdetét veszi az eddigi legnagyobb kaland. Volt már több külföldi út, jó pár hónapos vidéki kiküldetés,de ez most teljesen más lesz. Nagy segítség az, hogy tudom hová megyek, de azért még így is több ismeretlenes az egyenlet.
Biztonságtechnikai mérnökként diplomáztam néhány hete, ráadásul elég jó eredménnyel. A sors fura fintora, hogy az elmúlt évek munkáját és eredményeit igazoló kemény fedelű papírost és a nekem megajánlott emlékgyűrűt nem tudom személyesen átvenni. Életem egyik meghatározó élményéről egy másik miatt maradok le...
De nem szabad elkeseredettnek lenni, ugyanis önszántamból döntöttem így. Aznap 2012.02.24-én minden bizonnyal meg fogok emlékezni az eseményről. Addig is az előttem álló egy hetet pedig maximálisan ki akarom használni, hogy azokkal lehessek, akiket a legjobban szeretek és akiket most sokáig majd részben nélkülöznöm kell. A legsarkalatosabb probléma mármost látom, hogy a csomagolással lesz :) Persze - tisztelet a kivételnek - a legtöbb lánynak ez mindig probléma lehet. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a kint töltött időszakom a -20 foktól a +35 fokig fog terjedni, ami azért igazán terjedelmes spektrum. Még szerencse, hogy nyáron megígértem magamnak, hogy ha legközelebb kijutok Pekingbe, akkor szinte üres bőrönddel megyek, ugyanis akkor sok mindent ott kellett hagyni, hogy a legújabb szerzemények beférjenek a bőröndbe :P.
A hét tehát a készülődéssel, a bürokrácia bugyraiban ügyintézéssel, valamint az együtt töltött idő maximális kihasználásával fog telni. A visszaszámlálás elindult!
Biztonságtechnikai mérnökként diplomáztam néhány hete, ráadásul elég jó eredménnyel. A sors fura fintora, hogy az elmúlt évek munkáját és eredményeit igazoló kemény fedelű papírost és a nekem megajánlott emlékgyűrűt nem tudom személyesen átvenni. Életem egyik meghatározó élményéről egy másik miatt maradok le...
De nem szabad elkeseredettnek lenni, ugyanis önszántamból döntöttem így. Aznap 2012.02.24-én minden bizonnyal meg fogok emlékezni az eseményről. Addig is az előttem álló egy hetet pedig maximálisan ki akarom használni, hogy azokkal lehessek, akiket a legjobban szeretek és akiket most sokáig majd részben nélkülöznöm kell. A legsarkalatosabb probléma mármost látom, hogy a csomagolással lesz :) Persze - tisztelet a kivételnek - a legtöbb lánynak ez mindig probléma lehet. Azt azonban ne felejtsük el, hogy a kint töltött időszakom a -20 foktól a +35 fokig fog terjedni, ami azért igazán terjedelmes spektrum. Még szerencse, hogy nyáron megígértem magamnak, hogy ha legközelebb kijutok Pekingbe, akkor szinte üres bőrönddel megyek, ugyanis akkor sok mindent ott kellett hagyni, hogy a legújabb szerzemények beférjenek a bőröndbe :P.
A hét tehát a készülődéssel, a bürokrácia bugyraiban ügyintézéssel, valamint az együtt töltött idő maximális kihasználásával fog telni. A visszaszámlálás elindult!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése