2012. február 20., hétfő

Isztambul

Az út rövidebbik felén túl vagyok! A becsekkolásra váró utasok számából úgy tűnt, hogy tömve lesz a gép, ehhez gépest nagyon családiasan voltunk. Jobban is szeretem, ha szét tudom pakolni a cuccom :D. Az ablak mellett szeretek utazni és most is nagyon jó érzéssel töltött el, ahogy madártávlatból megcsodálhattam Budapestet. Kisgyermeki lelkesedéssel keresem azokat a támpontokat, amelyek alapján be tudom azonosítani az ismerős helyeket. Talán nem is volt véletlen, hogy a Műjégpálya és a Hősök tere, valamint a Margit híd körvonalazódott ki előttem. Tegnap este bizony az utóbbi helyen sétáltunk a Kedvesemmel! A repülőút gyorsan eltelt, alig tartott 1 óra 50 percet. A gép kényelmes volt, és tágas. Két ülésenként volt kivetítő. A vacsora is nagyon finom volt, és bizony előkerült közben a jó kis kínai tankönyv. :) Még szerencse, hogy nyáron olyan szorgos voltam, hogy összeírogattam az akkor átvett és tanult nyelvtanokat így most át tudtam ismételni néhány alap dolgot. Persze Isztambulban már hoztam a formámat :P. Ahol csak el lehet tévedni, ott nekem sikerül. Valahogy a tranzitot nem sikerült teljesen egyértelműen kitáblázniuk, így rendesen beálltam egy olyan sorba, ahol elvileg az útlevelet nézik. Ott persze még külön rám hozták a frászt, ugyanis pont két magyar srác állt előttem és egyik kérdezte a másiktól: "Ide álljak?" A másik erre: "Jah... Aztán fizess!" Én erre magamban: FIZETNI? MÉGIS MIT?? Kicsit elkapott a para.... De aztán a kedves ofiszer miután meglepődve ránézett a papíromra közölte, hogy a "to the transit, please...." Na mondom,hát én nem oda tartok? De akkor az hol van? :D Elmutogatta, így némi kerülővel feltárult előttem egy igazi török hangulatú, nyüzsgő reptér. A színes boltok, a rengeteg ember és a nyüzsgés, az éttermek illata! Többen tudjátok, hogy mennyire lenyűgöznek a repülőterek és amúgy a repülés intézménye. Szóval az utazás ezen részét nagyon élvezem... Persze jó lenne már ott lenni, kíváncsi vagyok mi változott, ha változott, hol fogok lakni, és milyen lesz a suli.... de közben hiányoznak az otthoniak. NAGYON! Szeretlek Titeket!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése