Újabb csavargások

Ismét szikrázó napsütésre ébredtünk, de a hideg elég csípős, a szél is fújt. Valószínűleg akkor van itt szép napos idő, ha a szél elfújja azt a mérhetetlen mennyiségű szmogot, ami egyébként megül a város felett. Ez egy valósághű üvegház ilyenkor. Talán a képen is látszik a különbség.

Napos- Felhős

A levegőváltozást eléggé megérzem remélem, hogy lassan hozzászokom az itteni klímához. Jó néhányan hordanak itt maszkot az utcán, de nem biztos, hogy komfortosan érezném magam egy cica-szájjal, vagy macikkal az arcomon. (Ha nem sikerül elképzelni, akkor majd megpróbálom lefényképezni.) Ha pedig olyan maszkot látok, mint amit az orvosok hordanak, akkor az az érzésem, mintha egy vírusos filmben lennék és várjuk az apokalipszist. Aztán lehet nem marad más... :P 

A tegnap esti vacsorám elég finomra sikeredett. Azt hiszem nem nagyon kell bemutatni. :)

A vacsora

Igen, az ott benne egy összehajtható villa. Itt mindenre gondolnak. Még apró rákfalatkák is úszkáltak benne, ráadásul eléggé emberes adag volt. Kipróbálok többet, nagyon mellé nem lőhetek. Ma a menzán ebédeltem. A rendelés legegyszerűbb formája, ha ráböksz a képre, ami ki van téve. Nos, nem mindenhol vannak képek,  ráadásul egy idő után ha végig eszed az összes képen látható ételt, akkor ez meglehetősen unalmassá válhat. Így hát éltem azzal a technikával, hogy néztem ki mit rendel és amikor láttam egy szimpatikusat, ráböktem, hogy ezt kérem kérem. :D Tojásos krumpli volt rizzsel, a krumplit nagyon jól készítették, mintha grillezve lett volna. Még az ehető dolgoknál maradva folytattam az édesség gyűjteményem kóstolását. 

Szirupos kiwi

A látványa lényegesen jobb, mint az íze. A kivi egy gumicukor lett gondolom bizonyos kémiai folyamatok révén. Rémes lett...zombie-kiwi. Le kellett öblítenem egy eredeti hazai pilóta keksszel. 

Ma is a csavargásé volt a főszerep. Másik égtájnak indultam, hogy felfedezzem mi van arra. Ez az egyetem negyed, úton-útfélen egyetemekbe botlottam. Ahol nem egyetem, ott hatalmas épületek, több sávos autóutak és életveszélyes kereszteződések vannak. Miközben andalogtam és próbáltam minél több mindent megörökíteni, az jutott eszembe, hogy miután minden épület és út ennyire egyforma nehezebb magadat betájolni, nekem meg főleg, aki az eltévedés mestere. De erre is ki van fejlesztve egy jó módszer! Ha valamerre elindulok, akkor csak egyenesen megyek és maximum egyszer kanyarodom el, akkor is lehetőleg merőleges keresztutat keresek. Ha elértem a végéig (vagy már elég volt abból az irányból) akkor lehetőleg átmegyek a másik oldalra és ott sétálok vissza egészen az eredeti kereszteződésig ahol már tudom, hogy honnan jöttem. Még ha azt hiszem, hogy tudom hol is vagyok, akkor sem szabad engedni a belső hangnak - akik ismernek, azok ezt jól tudják. :D Még most is kavarognék valahol.... DE jöjjenek képek!

A egyetemtől dél-keletre

Van amikor a kereszteződést egyszerűen nem tudod megspórolni. Végy magad mellé egy kínait és mozogj vele, akkor esélyes, hogy átérsz a túloldalra. :) Az egyik első jó tanács, amit kaptam.

Utak és épületek amerre a szem ellát. Nem pár tíz méter a következő gyalogátkelő hely, szóval mentem tovább.

Át a befagyott csatornán

Lakótelep

Majdnem két és fél órát sétáltam, de a térkép szerint csak pár kereszteződést. Valamelyik nap majd megnézem google-n, hogy mégis meddig mentem el pontosan. Útközben megálltam egy automatikus hipermarketben, elég messze voltam az egyetemtől ahhoz, hogy egy másik bolygón érezzem magam. :D Hazafelé menet megtaláltam azt a buszt, ami bevisz a belvárosba, a másik végállomása pedig a csodálatos Nyári Palota. Oda azonban jó időben érdemes menni, meg egész napra. 

Buszmegállók