A visszaszámlálás már az utolsó 24 órába lépett . A folyamatos készülődés elég sok energiámat felemészti, és csak reménykedem, hogy semmit nem felejtettem el. A hétvége minden várakozásomat felülmúlta. Pénteken volt az utolsó munkanapom, ami jókedvűen telt. Jó emlékekkel búcsúztattam azt a helyet, ahol az elmúlt majdnem 7 évet töltöttem szinte minden hétvégén. Még egyszer köszönöm minden munkatársamnak, aki gondolt rám aznap és akit személyesen megölelgethettem! Nem megfeledkezve persze azokról, akik nem dolgoztak aznap, nektek is köszönöm az együtt töltött munkanapokat és emlékeket! Jó kis csapat voltunk/vagytok!
Utána Csillel és Tomival belevettettük magunkat a péntek esti éjszakába. Ducira ettük magunkat csirkeszárnnyal és sushival. A pincér kicsit szkeptikusan nézett ránk, amikor leadtuk a rendelést, de hősök voltunk és mindent begyűrtünk. Azt viszont újfent megállapítottam, hogy a kólát a jövőben sem szabad jack-kel elrontani. :D Tegnap is a sorozatos búcsúzkodásé volt a főszerep, a lájtos dumálós kávézós délután Ildivel családi főzésig fajult :) és nagyon jól éreztük magunkat. Az eredmény ugyanaz volt mint előzőnap: ismét ducira ettem magam. :) Persze be kell raktározni, hiszen most jó ideig híján leszek az igazi magyar ízeknek. Persze amit lehet, és ami belefér még a bőröndbe azt igyekszem átmenteni magamnak a másik kontinensre. Drága hugicám is megajándékozott egy túlélő csokicsomaggal, amelyben csak magyar csokik vannak.
Most már tényleg csak a végleges összepakolás maradt hátra, elvileg mindent sikerült beszerezni amit szerettem volna. Köszönöm Drága Barátném a fényképezőgép tokot! :) A gép így már mindenhol velem lehet és amit csak látok meg tudok örökíteni. A visszaszámlálás a finisbe érkezett....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése