A kapcsolat helyre állt! :)

Kedves Barátaim!

Nem tűntem el, csak mostanra sikerült az internetet bekötni. 

Van pár nap és kaland amivel tartozom. Lehet a bejegyzés kicsit hosszúra is sikerült, de igyekeztem időrendbe szedni és fotókkal színesíteni. 

Gyönyörű napos reggelre virradtunk ma, magam is meglepődtem. Kicsit még kínoz az időzavar, amellett, hogy néha még felébredek éjszaka sokszor nem is tudom, hogy hányadika van. Pár nap még kell a teljes átállásra. Talán az a legfurcsább, hogy 7-kor, amikor felkelek, ti nagyjából akkor fekszetek le otthon :) Mivel nekem a reggelek mindig zsúfoltabbak, így jobb, hogy délután-este van, amikor először el tudom érni az otthoniakat. Az internet kérdés az első pár nap kaotikussága után mostanra helyreállt. Sok a lehetőség, lehetett a drága és a kevésbé drága lehetőség között választani. :) Kb. ez a két opció van a legtöbb helyen nekünk külföldieknek. 

De kicsit előre rohantam, az elmúlt néhány nap is rejtett magában sok kalandot....

2012. 02. 20. Az elindulás napja, mint azt az előző bejegyzésemben említettem az Isztambulig tartó út nagyon kényelmes volt. Azt hittem ennél már jobb nem jöhet, de a pekingbe tartó gépük minden várakozásomat felül múlta. A gyakorlott utazóknak biztos nem újdonság, de nekem eddig ez volt a legjobban felszerelt gép, amin utaztam. Azon az első körben lehaltam, hogy saját szórakoztató berendezésem van és kb. 100 film közül választhatok. Ennek az eredménye az lett, hogy a 8 és fél órás repülő út alatt megnéztem 2,5 filmet. :D A maradék időt próbáltam alvásra fordítani, de az valahogy nehezen ment. Állandóan sajgott a lábam és még a sétálás sem segített, így maradt a filmnézés. 

Ja, majdnem elfelejtettem. A legviccesebb sztori az indulás napjáról (utólag vicces, akkor kicsit sem volt az). Ugye Budapesten mindkét beszállókártyát megkaptam, így a törökök mondták, hogy rögtön mehetek a kapuhoz, nem kell újra becsekkolni. Isztambulban eggyel előrébb járnak időben, ami egy kicsit megzavart ugyanis más idő volt az órákon, más idő volt a beszállókártyámon. Gondoltam az a biztos, hogy ha odaülök a kapuhoz és ott várok. Néztem az időt, néztem az időt... 

Azon a kapunk Jakartara meg Qatarba szólították be az utasokat. Én meg csak vártam... Aztán kezdett valami gyanús lenni, a gépemet egyik kijelzőn sem láttam. Na mondom szép, ha itt maradok.... Odamentem megkérdezni, hogy mégis mi lehet az éngépemmel, mert ehhez a kapuhoz vagyok írva. Kedves volt a nő, mondta, hogy a nagy kivetítőn nézzem meg az induló járatokat, mert lehet, hogy átcserélték a kaput. Odamentem, és persze, hogy ki volt cserélve! Akkor kezdődött csak az igazi rohanás, át a fél várótermen, futás a csomagellenőrzéshez. Közben már olyan feliratokkal ijesztgettek, hogy "last call", bár volt még félóra az indulásig. Talán akkor nyugodtam meg, amikor kijött egy figura és kérdezte: "to Beijing?" Mondom: "Én, én...nem mentek sehova nélkülem". Na szóval így kerültem el majdnem a csatlakozást :D. Viszont mint mondtam a vacsora és a filmnézés kárpótolt az izgalmakért. A landolás teljesen sima volt, szép napos de elég csípős hideg volt/van most itt. A pekingi reptérnek nem erre a részére érkeztünk tavaly nyáron, így itt is minden új volt. A legmeglepőbb az volt, hogy a csomagjaimhoz egy vonat vitt a reptéren belül! Miközben felszálltam a szerelvényre lejátszódott bennem, hogy mi van ha kifelejtettem egy csücsköt, ahol a csomagjaimat kellett volna felvenni, de aztán erőt véve magamon meneteltem a sok emberrel együtt. Szerencsére minden meglett egészben, én és az összes cókmókom túlélte az utazást. Ezután egy óra várakozás következett. A kínai barátnőm, Cheng Xiaoxiao 5 körül érkezett és azonnal egymás nyakába borultunk. Jó érzés volt, hogy ennyire várt :) Utólag belegondolva nem biztos, hogy a legjobb, de mindenképp a legolcsóbb megoldást választottuk, hogy bemenjünk Pekingbe. Metróra szálltunk. Ehhez persze hozzátartozik az én 3 csomagom,a melyikből az egyik 23.7 kg volt. :P Azt toltam én, a többiben Xiaoxioa segített. Közeben kérdezgetett próbáltunk beszélgetni, de annyira fáradt voltam, hogy sokszor még az angol szavak sem jutottak az eszembe. Ehhez is kell még pár nap, hogy átálljon az agyam. Azt hiszem először és utoljára próbáltam egy több mint 25 kilós bőröndöt áttolni fél Pekingen ráadásul pont abban az időben, amikor mindenki hazafelé tart a munkából. Azt hiszem ezt el sem lehet képzelni, ha valaki nem látta. Több metrót is akár el kell engedni, mert esélytelen a felszállás, vagy pedig teljes testfelülettel kell lendületet venni és beljebb nyomni az előtted lévőt. Kicsit rajzfilmbe illő a jelenet :D. Ha pedig fent a vagy a járművön, akkor le nem szállsz addig, amíg meg nem érkeztél. Még ha az ajtóban állsz akkor sem... Próbáld meg ezt otthon! Mindemellett pedig ha nem húztam át a bőröndömet 500 ember lábán, akkor egyén sem ebben a tumultusban. A metrózás ideje is jóval hosszabb, hiszen itt egy-egy megálló között eltelik vagy 5-10 perc. De nagyjából egy órával később megláttam a már jól ismert városközpontot a Wudaokou-t. Innen az egyetem már tényleg csak 10 perc séta. Előbb azonban Xiaoxiaoval megálltunk enni, mert mindketten nagyon éhesek voltunk. Ő tanár és éppen munkából jött, így neki is jól jött, hogy beültünk valahova. Nagyon érdekes és finom volt a leves amit ettünk. Egy paradicsomos, kicsit a gulyáslevesre emlékeztető alapot kaptunk, amely ott forrott előttünk és mellé vagy 20 tányérnyi "hozzávalót". Én magam tettem bele a levesbe mindazt, amit megkívántam, ami az alatt a néhány perc alatt míg mindet belepakoltunk szépen összefőtt. Nagyon finom volt és egy ilyen hosszú út után nagyon jól esett. 

Cheng Xiaoxiao és Én - Az első vacsora.

Már csak egy dolog volt hátra, elfoglalni a koli szobát. Nagyon kiváncsi voltam, hiszen az elkövetkezendő félévet töltöm azon a helyen és nem  mindegy, hogy kivel és hogyan. Olasz lányt választottam a felkínált opciók közül. Gondoltam azonos kontinens, hasonló mentalitás, könnyebb az összeszokás. A hatodik emeleten vagyok és szerencsére van lift. A szoba nem túl nagy, de két ember jól elfér benne, ráadásul saját fürdőszobánk is van, ami azért itt se mindenkinek adatik meg. A főútra nézünk, ami egész nap forgalmas, de nem olyan zavaró. 

A szobám kipakolás előtt és után

Ennél nehezebben szokható a masszív 40 fok,amit a fűtőtest szolgáltat.Persze az én ágyam közvetlenül mellette van. :P A bent lévő negyven fokot az erkélyajtó és az ablakok nyitva tartásával ellensúlyozzuk. Éjjel nappal nyitva van az erkélyajtó, hogy ne kapjunk hőgutát. Nyáron hűtést télen a fűtést viszik túlzásba. Hiába gyűjtjük otthon szelektíven a hulladékot vagy teszünk bármit a környezetért, ha itt több millió ember fűti az univerzumot :(. A szobatársnőm Olaszországba született, de a szülei kínaiak, így elég jól beszél kínaiul. Ha nagyon nem értjük egymást, akkor angolul próbálkozunk.Legtöbbször kérem, hogy beszéljen kínaiul, hogy szokjam az értést. A tévében is próbálunk olyan műsorokat keresni, amik könnyen érthetőek. Nekem is sikerélmény ha pár mondat kirajzolódik előttem. Az első este (2012.02.21.)  bezuhantam az ágyba. Nem kellett nagyon ringatni, azonnal elaludtam ennyi újdonság után. :)

2012.02.22. 

Az első reggel egy vadiúj helyen a kínai koleszben. Kínézek az ablakon és sírni támad kedvem. Valami sárgás sötétes szmog szerű képződmény ül mindenen. Akkor jutott eszembe, hogy ez volt nyáron is. Peking koránt sem olyan mint a képeken, ugyanis a szürkeség sokszor sok mindent belep. Remélem azért valamikor a nap is kifog sütni. Korán el tudtam aludni, de hajnalban megébredtem. A szervezetem még az otthoni idő szerint él, ráadásul az első este mindig nagyon nehéz. Tudom, hogy csak pár nap kell,míg megszokom... de jó volna már ott tartani. Még a kipakolás is várt rám, mert a szoba eléggé poros, így előbb letakarítottam mindent. Szekrény nem nagyon van, így egy alternatív megoldást választottam, mint ahogy az a képen is látszik. Reggel korán keltem, mert a beiratkozás napja volt. Én csak a "legdrágább napnak" neveztem el. 

Szerencsére minden jól ki volt táblázva. Nagyjából 2-3 órám el is ment ezzel. Utána felhívtam egy szintén itt tanuló magyar lányt, Lizt. Otthon egyszer beszéltünk, de alapvetően most ismerkedtünk meg. Nagy segítség volt, hogy csomó mindent elmondott. Legalább egy hétnyi tapasztalattal előrébb vagyok így.Kaptam tőle egy kínai SIM kártyát így végre nem kell a magyart használnom. Itt úgy is mindenkinek van kínai száma. Együtt megebédeltünk, majd sétáltunk is, ugyanis nekem pénzt is kellett váltanom.Még szerencse, hogy emlékeztem nyárról, hogy hol a bank, ugyanis itt a suliban rengetegen voltak. Mindenki számára ez volt a "fizetős nap". :P Következő nap lesz a tesztet, amelyen felmérik, hogy milyen szinten vagyok. Kicsit izgulok, ugyanis úgy érzem,mint akinek teljesen kitörölték a fejét. Jó lenne már egy igazán jó mélyet aludni. Éjjel ráadásul elaludtam a nyakam, így egész nap fájt. Az ágyak semmivel sem puhábban mint nyáron. Talán egy réteggel van több alattam, jobb mint a semmi. Sikerült az első skype bejelentkezés is igaz csak röviden. Nagyon jó volt a Kedvesem hangját hallani, meg egy kicsit beszélgetni! Rengeteget gondolok Rá és az otthoniakra. De tudom, hogy vigyáznak egymásra. Ezen a héten a suli még nem kezdődik, holnap a tesztet írjuk, amelynek pénteken lesz eredménye. Este végül rászántam magam a kipakolásra. 

Várom már, hogy kicsit jobb legyen az idő és hosszabb sétákat lehessen tenni. Most ha bárhova elmegyek kint fázom, bent pedig kabátban azonnal ömleni kezd rólam a víz. Pedig itt az egyetem belül is vannak nagyon szuper parkok, ahova ki lehet majd ülni.

2012.02.23

Éjszaka már csak 6 körül ébredtem egyszer, de utána már nem nagyon tudtam visszaaludni. 7-kor amúgy is kelni akartam, ugyanis 8-ra menten megírni a tesztet. Szerencsére egyik épület sincs tőlem messze. Összességében jó helyen van ez a koli, ahol most lakom. Reggelente azért elég hűvös van a szobában így jól be kell takarózni,de nappal viszont nagyon hamar újra felmelegszik. Izgultam, hogy milyen lesz a teszt, de szerencsére nem volt túl nehéz. A tanárnő meg is dicsért és kérdezte, hogy mióta tanulok kínaiul. Nagyon jól esett! :D Hétfőn derül ki, hogy ki lesz a tanárom, és milyenek lesznek a csoporttársaim. A mai nap az előzőhöz képest szép napos és tiszta, ez a peking sokkal jobban tetszik. :) A hideg viszont ugyanolyan csípős. Ma elmentem a közértbe vettem paradicsomot, banánt, kenyeret és csupa hasznos dolgot. A mai reggeli: kolbászos kenyér paradicsommal elég fenségesre sikeredett. A nap további része pedig egy délutáni alvással és utána pedig az internet intézésével telt. A szolgáltatás megvétele még nem is volt problémás, a gond ott kezdődött, amikor kiderült, hogy egy kábel jön ki a falból. Liz azt mondta, hogy lehet ehhez router kell én bíztam benne, hogy ezt könnyebben is megoldhatjuk. Már csak azért is, mert itt minden használati utasítás kínaiul van. Szerencsére egy elosztó végül megtette a magáét, így most mindketten internetezhetünk egymástól függetlenül. Most három nap szünet következik,amit igyekszem pihenéssel és sétával eltölteni.