2012. március 15., csütörtök

Átlagos hét?

A hét eddig elég eseménydúsan telt. Elhatároztuk Lizzel, hogy adunk a csajos programnak és elmegyünk műkörmöztetni. Otthon is volt, itt meg miért ne legyen. Sőt már hiányzott is! Ezt nem mindenki értheti, egyoldalú vitát meg kár folytatni róla. Szóval a keddi napot választottuk. A közelben van egy több emeletes áruház, amelynek a legfelső emeletén csokorban ülnek a csajok és csak arra várnak, hogy jöjjön a kedves vendég. Onnan indultunk, hogy ez 60 játékpénzbe fog nekünk kerülni! Valószínűleg a kevésbé ázsiai külső és maximális együttműködésünknek köszönhetően 130 játékpénzre felalkudtak velünk. Nagyon kedvesek voltak, halál nyugodtan adtam át magam, jobban mondva a kezem a kényeztetésnek. A "chill out" addig tartott, amíg elő nem került az első pillanatragasztó. 5 éve csinálom a saját körmeim nem kis felkészültséggel, alapanyagok armadája van otthon. De műanyag körmöm még soha nem volt pillanatragasztóval felragasztva :D Persze az első "sokk" után már csak röhögtem. Elég szép munkát végzett, szóval mindannyian örültünk a végeredménynek. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy itt tényleg semmin nem szabad meglepődni. :P
Hétfő óta gyanús volt a fürdőben a mosdólefolyó, tegnap elérte az az állapotot, hogy nehezen megy le a víz, ami mondjuk egy jóízű fogmosás után nem a  legszerencsésebb. Szobatársam lefekvés előtt kérdezte tőlem, hogy láttam-e, mondtam, hogy persze. Kicsit rémülten nézett rám, hogy mi lesz! Mondom szerezni kell egy pumpát. Kint a folyosón van egy takarítós kocsi, aminek az elemei szabadon használhatóak. Persze pumpa nem volt. A probléma hajnali fél 2-kor tetőzött, amikor megmostam a fogam és azzal szembesültem, nem, hogy nehezen, egyáltalán nem megy le a víz! Ekkor elő a szerszámkészletet, amelynek egyetlen eleme a kés, amit otthonról hoztam. 10 percnyi bányászás után végre felhangzott a megmentő lefolyó hang. Régen örültem már ennyire valaminek! Kína minden ember rejtett és nem is sejtett készségeit viszonylag gyorsan a felszínre kényszeríti. :D
Az ivóvizet a könnyebbség és a lustaság kedvéért 12 literes üvegben rendelem és egy egész komoly kis vízrendszerem van itt a szobában. Persze ez sem végtelenített készlet, szóval ma volt az első alkalom, hogy rendelni kellett. Kínaiul se sűrűn bonyolítok telefonbeszélgetést. Szerencsére nem kérdezett semmi bonyolultat csak a koli címét, így 10 perccel később már meg is jött a friss víz. Ez jó példa, hogy azért van ami nagyon jól működik itt. :D 

2012. március 12., hétfő

Bréking nyúúz!

Óra után sétálok vissza a koliba és a következő papírosra leszek figyelmes, miközben várom a liftet:

Tűzeset a 17-es kollégiumban

Azért ez rávilágított, hogy miért van itt úton-útfélen sok idétlen kiírás, hogy mit nem szabad. Mert ami otthon elképzelhetetlennek tűnik, az valószínűleg itt már megtörtént. Próbálta már valaki hajszárítóval begyújtani az ágyát? Na itt ilyen is volt! Kína én úgy szeretlek!
A következő fotó pedig akár Magyarországon is készülhetett volna... lássuk miért is?

Közlekedés

Jól kivehető, ahogy pár autó kikerülvén a dugót a járdával egybekötött bicikliutat választja a közlekedésre. Csak győzzél elugrani! A hétvége nagyon aktívra sikerült. Pénteken ugye Xidanban voltam, szombaton elbuszoztam az egyik parkig, amellett már sokszor elmentem. Nagyon szép idő volt, de rettenetesen hideg még mindig. Mivel növényzet nincs, így az erős szél telefújta az arcomat porral. Ide majd akkor kell visszajönni, amikor már igazán kitört a tavasz. 

Mudao Park

Itt még a víz is be van fagyva...

Mudao Park

A park mellett volt egy teljesen autentikus zöldségpiac. Olcsón árultak zöldséget és gyümölcsöt. Vettem almát, banánt, paradicsomot és epret. Kérdezték tőlem később, milyen gyártmányúak, hát mégis milyen lenne, kínai :D. Az alma és a paradicsom színe kissé fakó, de ízre teljesen rendben vannak. A szombati sétát kicsit rövidre vettem, mert tudtam, hogy vasárnap sok program vár rám. Xiaoxiao elhívott egy kiállításra, én pedig örömmel csatlakoztam hozzá.

Xiaoxiao és Én

A múzeum előt

Maga az épület is lélegzetelállító volt, talán észrevehető, hogy mániákusan fényképezek hatalmas épületeket. Egyszerűen imádom a geometriai formákat. :D

Múzeum kívül-belül

Belül pedig csodaszép ruhák voltak, amik egy lánynak aztán különösen szemet gyönyörködtető látvány.





Ezek közül jó párat kínai színésznők, vagy hírességek viseltek különböző alkalmakkor. 
A múzeum után sétáltunk egy keveset, újfent olyan részén voltam Pekingnek, ahol előtte még soha. Bár az időjárás-felelősnek senki nem szólt, a kínaiak mindent megtesznek, hogy tavasz életérzésünk legyen. Ha kell még művirágokkal is feldíszítik a várost.

Dongdan városrész


A kiállítás után bementünk ebédelni a Qianmenhez, ahol kipróbáltam a taiwani konyhát. Hááát....

Xiaoxiaoval Qianmennél

A következő képeket csak erős idegzetűeknek. Taiwan nemzeti eledele és más íny(kevésbé)csiklandozó étkek. :) (Szerintem!)





És aki eddig bírta, annak egy kis mulatságos feladvány. Tessék a 20 különbséget megtalálni az alábbi képen. 

Feladvány

2012. március 9., péntek

Ahol mindig karácsony van

Végre eljött a hétvége! Félredobva a tankönyvet ismét buszra szálltam, a szokásos 690-es járatra, hogy útba ejtsem a következő célpontot Xidant. Xidan (ejtsd. Szítán) a bevásárlás fellegvára. Egy utcányi pláza van itt, mint nálunk a Váci utca, csak minden bolt helyére itt plázát tessék képzelni. Belül rengeteg bolt és hömpölygő tömeg. Nézelődni jöttem, itt vásárolgatni olyan, mint otthon a Westendbe, vagyis baromi drágán akarnak kínai gagyit rádsózni. Pénzt költeni máshol kell. :) A hangulatért és a fényekért jöttem, meg egy kicsit bolyongani. Nappali fényben Xidan teljesen hétköznapi szürke kockatömbök sokasága.


Xidan nappal

Xidan
Viszont ha a fönti villanyt leoltják, akkor itt aztán felkapcsolnak mindent! Fényárban úszik az utca és szerintem egészen csodálatos látvány. 

Xidan este
Az összes épület, de még a fák és a bokrok is ki vannak világítva, de beszéljenek helyettem a képek.



Buszmegálló

A fenti képen elég jól látszik, hogy az emberek milyen szép rendezett sorokban várják a buszt. Aki kilóg, azt egy tag ordibátorral a nyakában visszatessékeli! Nincs itt kilógás a sorból. A közlekedés elég jó, lenne mit tanulnunk tőlük. Ugyanolyan feltöltőkártyás, mint a mobiltelefon. Annyit utazhatsz, amennyit befizettél. Bérlet helyett egy intelligens kártyát kapsz, amit fel lehet tölteni tetszés szerinti összeggel, majd amikor utazol csak oda kell érinteni a buszon lévő leolvasóhoz. Egy húzás felszálláskor, egy húzás leszálláskor... nem akarom elképzelni mi van akkor, ha egyszer nem húzom le mielőtt leszállok.Viszont így is fillérekbe kerül az utazás. A Bánki beléptető rendszere irigykedne, ha tudná, hogy itt ezt a rendszer milyen jól működik. Szóval ezzel a kártyával az utazási költségem megötödölődött (kiszámoltam pontosan :) ) így megejtem majd a 690-es járat többi megállóját is, hiszen tényleg figyelemreméltó helyek mellett mentünk el. És még további esti képek, engem teljesen lenyűgözött ez a hely...




Emellett a havas tájat idéző rét mellett van Peking egyik legnagyobb könyvesboltja. Gondoltam egyet és bementem hátha látok valami szememre valót, hát nem megtaláltam a biztonságtechnikai szekciót. Munkavédelem, tűzvédelem, ami csak kell! Vagy félórát elbogarásztam ott... A kínaiak azonban nem egyszerűen kezelik ezt a biztonság témát. Van azért számomra is egy-két megmagyarázhatatlan dolog!



Igen, a felüljáró kellős közepén az ott egy kézi tűzoltó készülék. Biztos, ami biztos! Ha meggyulladna egy karácsonyfaégő... Azt már talán túlzás megemlíteni, hogy a felüljáró két végén is volt egy-egy.
Majdnem öt órát töltöttem itt, rendesen el is fáradtam. A fizika tegnap végső csapást mért az üvegbögrémre, na nem gravitált, hanem kipurcant hőtágulásban. Magyarul a kávém hirtelen szivárgásnak indult és az asztalon landolt. 
Csináltam videókat de egyenlőre nem engedi feltölteni remélem, hogy később fogja!

2012. március 8., csütörtök

Berendezkedés vol.2

Napról napra egyre jobban érzem magam, lassan berendezkedem. Tegnap vettem a fürdőszobába egy kis polcot, össze is raktam így most sokkal barátságosabban néz ki. 

Fürdő
Tegnap Xiaoxiaoval együtt ebédeltünk, ő jött értem első nap a reptérre. Tök jó, mert azért érzem a fejlődést a két héttel ezelőtti magamhoz képest. Az a baj, hogy hamar elfáradok annyira kell figyelnem. Ma Julie-vel, egy másik kínai lánnyal beszélgettem (én csak próbálgattam :) ) vagy két órát. Szerencsére elég türelmes velem így tanulok sok újdonságot. De a két óra letelte után úgy éreztem, mint akinek forró olajban sütötték ki az agyát. Mindegy, bele kell jönni!!! Talán mondanom sem kell, hogy míg írogatom a blogot, vagy netezek megy a tévé, ebben az időben főleg szappanoperákat játszanak. Kicsit gyorsan beszélnek, de kellő fantáziával ki lehet rakosgatni, hogy kivel éppen mi történik. Csak tájékoztatásul mondom, hogy minden program alá van feliratozva, amiből arra engedek következtetni, hogy sokszor még ők sem értik a saját nyelvüket. ( Nem tartom valószínűnek, hogy az esélyegyenlőség vagy bármi eurocomform hozzáállás lenne mögötte) :D Szóval a villámolvasást is gyakorlom. 
Tegnap vettem egy párnát, mert a megérkezésem óta be van állva a nyakam. Remélem, hogy ez most már segít és a nyakam is végre megérkezik Európából utánam, mert ez a félnyomi állapot kezd idegesíteni. A tüdőm a héten ideért, szóval most már gond nélkül kapok levegőt végre!
Nagyon aranyos történés volt ma az osztályban. A csoport abszolút multikulti, és van pár japán fiú. Kettő közülük nagyon hasonlít (egyébként is nekem egyik olyan mint a másik). A nevük is nagyon egyforma, de nem valószínű, hogy testvérek, inkább valami olyasmi lehet, mint nálunk, hogy van legalább 3 Nagy egy csoportban. Szóval hétfő óta ők maszkban járnak suliban. Elsőre azt hittem, hogy őket is elkapta ez a "védjük a tüdőnket" mozgalom, de ők a sebész maszkot hordják, nem pedig az idióta mintásakat. Aztán a tanár kérdezgette őket és kiderült, hogy betegek (torokfájás meg ilyenek).Nem is ez a lényeg, hanem az egyik fiú elmesélte, hogy bementek a kórházba - itt az van SZTK helyett is, és maguk sem akartak hinni a szemüknek, mert szinte csak japánnal találkoztak. Szegények csak mosolyogtak egymásra, kemény nekik ez a pekingi lét! :D
A hétvégén remélem összejön, hogy megint kiránduljak egy kicsit. Biztos egyszerűbb lenne, legalábbis a környéken mászkálni ha lenne egy bringám. Benne van a pakliban, hogy beszerzek egyet, csak az a félelemem, hogy véletlenül ott hagyom valahol. Szépen leparkolom, aztán miután soha nem volt bringám, így nincs meg az az érzés, hogy össze is kell szedni .:D El tudom képzelni, hogy csak pár órával később jutna eszembe, hogy basszus a bringám!! De ha megláttam álmaim bicaját, azonnal jelzem!

2012. március 6., kedd

Metrózni de jóóóó

Lassan úgy tűnhet, hogy a pekingi kiküldetésem nem telik mással csak evéssel... :D Na ez azért nem fedi a valóságot, de talán nem találjátok unalmasnak, hogy mára megint összeszedtem pár érdekességet! :D
Tessék a szemeket becsukni és magatok elé képzelni egy tál igazi léjsz csipszet! Ójessz, itt is kapható! Az ára nagyjából annyi, mint otthon. Most újabb szembecsukás.... jó megvárjuk azokat akik a reklám miatt nem bírtak magukkal és elmentek csipszet venni. Szóval kéretik elképzelni egy lime (lájm)-ot. Igen, azt piába is lehet rakni. De itt nem csak abba teszik... Abrakadabra csinglingling kész is a Lájmos csipsz. Aki nem hiszi...

Lájmos csipsz
Mondhatni minden várakozásomat felülmúlta, egészen finomnak mondható! De meggyőződésem, hogy ezt a világ bármelyik másik országában képtelenség eladni. Van tovább is!! Uborkás ízű, mivel az én idegeim sincsenek kötélből a kipróbálást elnapoltam.
Viszont az édes-savanyú csirkéjük az nagyon finom! Véletlenül böktem rá a menzán, mert nagyon szimpatikusan csücsültek a tálban, hát gondoltam megpróbálom. A elfogyasztás módja kicsit munkatáboros, a fémtálca régi időket felidéző...

Édes-savanyú csirke
A másik fogamra való ebéd pedig a gombóc, amit autentikus módon az utcán lehet venni. Egészen melegen kapod kézbe, ami az itteni (még mindig :( ) hideg napokon nagyon jó.

Gombóc
Belül valami pörkölt féleséget tessék elképzelni.
Ennyi kaja után már mindenki elég éhes, most jöjjön egy kis mástészta.
Tegnap és ma volt alkalmam megérezni a kínai tömeg átfogó erejét és "ölelését". A képek minden látszat ellenére nem egy koncert előtt készültek és nem, nem adtak ott ingyen semmit. Csak szerényen pár ezer ember próbált felszállni a metróra. Utoljára EuroDisney-ben a vidámparkban kanyarogtam ennyit, hogy feljussak a hullámvasútra. Itt nem volt hullám, csak másfél óra tömény zötykölődés. Egy-egy megálló között kb. 5-10 perc telik el. Otthoni ésszel ez felfoghatatlanul sok, hiszen az Örs-Déli távolság összesen 25p. Szóval mi mentünk vagy 15 megállót, meg át is szálltunk. Az átszállás az általában szintén 5-10 perc séta a két megálló között. Aki utálja a négyhatot csúcsidőben az Pekingbe még véletlenül se jöjjön! Itt csúcsidőben mindenhol lehet stage divingolni :D Masszívan visz a tömeg akár akarod, akár nem. 

Metro
Már bent a sorban
Szóval ez lebegjen mindenki szeme előtt, ha otthon úgy érzi nagy a tömeg. Bár a Zarában lettek volna ennyien hétvégente :D. Najó ennyien azért mégse... 
Külföldiként amúgy is különlegességnek számítunk köztük, nem egyszer állnak meg teljesen közel és eszméletlenül kagylóznak, hogy vajon mi lehet az az érdekes nyelv, amin beszélünk. Aztán meg is tárgyalják egymás között, általában az oroszra tippelnek (nyilvánvalóan nekem orosz fejem van). Mindezt persze a legnagyobb meggyőződéssel, hogy nem értjük őket. Ekkor már csak poénból mondani kell nekik valamit kínaiul és figyelni reakciót! :D Ha már láttatok embert bootolni.... igen mint a számítógép, szoftverfrissítéssel! Szóval lehet jó pár érdekes szituációba keveredni! :D

2012. március 3., szombat

Tornára fel!

Tornára fel! Mondtam ma magamnak. 
Szombat lévén megadtam a módját és tizenegyig aludtam. Szobatársam már korábban kelt, de mivel a fülem szép lassan hozzászokik a papucsa csoszogásához - mert amúgy nem tud halkan közlekedni - így szunyáltam tovább. A hétvégére bespájzoltam némi banánt és joghurt italt, így reggeliért se kellett messze menni. A nyakam továbbra is csökkentett módban üzemel, kenem krémmel, ami úgy csíp mintha leégetnék a bőröm! Na de mindez nem tarthatott vissza egy kis mozgástól. Telefonomban elindítottam a TOP 28 szám lejátszását (egyenként kézzel válogatott gyöngyszemek, amelyek hallgatása megunhatatlan számomra). Még szerencse, hogy a szemközti ház messze van, mivel minden kezdet nehéz így én is vicces lehettem. :D 
Mindenesetre alig egy órával később hosszú idő óta először éreztem azt, hogy vér áramlik szét Európából átcipelt testemben...

2012. március 2., péntek

Esti séta

Ismét egy tartalmas napon vagyok túl. Kedvesem ma ünnepli a szülinapját, így élőben kínaiul előadtam neki a "Boldog Születésnapot!" Skype segítségével. A suli pénteken még magyarul is fárasztó, hát még kínaiul. Azonban a délutánt nem akartam elszúrni a koliban az internet előtt, így pár órás alvás után olyan fél 5 körül felkerekedtem. Az egyik busz, ami itt áll meg majdnem a koli előtt bemegy egyenesen a belvárosba, a Qianmenre, ami a Tianan men tér mellett van közvetlenül. Az első buszra ami jött konkrétan nem fértem fel. Páran megpróbálkoztak, az egyik nőt bentről ketten fogták, a jegyszedő néni meg az ablakon kinézve vezényelt a sofőrnek, hogy: "na most csukhatja, bent van a hátsója..." én csak próbáltam pókerarccal kémlelni a helyzetet és reméltem, hogy nem ez vár rám a következő busznál. Szerencsére a következőn még ülőhely is volt. Azért választottam, hogy busszal megyek be, mert szívesebben nézem az épületeket, a nyüzsgést és a fényeket, mint lent a metróban az emberek arcát. Végig kifelé tekingettem, olvasgattam (próbálgattam) a feliratokat. Próbáltam megjegyezni azokat a helyeket, ahova feltétlenül el kell menni. Ha nem lett volna most konkrét célirányom, akkor minden második megállónál leszálltam volna annyi sok hangulatos és érdekes helyet láttam. A távolságok viszont a magyar viszonyokhoz képest nagyon nagyok. Majdnem egy órát buszoztam! Csúcsidőben ez lehetett volna több is. Nekem ugye a környék még új volt, de aki nap mint nap jár ezzel a busszal az vagy alszik, vagy internetezik, vagy nézi a buszon lévő tévét. Nagy részt ugyan reklám megy, de a többi időben híreket mondanak. Elcsíptem az időjárás jelentést is és nagyban mosolyogtam, amikor nem csak az volt kiírva, hogy hány fok lesz, hanem mellette egy kabát fotója is volt. A gondoskodás magas foka! :) Ez kabáthordós idő, el ne felejtsd felvenni! 
Kínában Párizst nagyon szeretik. Úton útfélen boltok, ruhák, kiegészítők és füzetek idézik a francia fővárost, amellyel igencsak belopták magukat a szívembe. Magam is odavagyok Párizs minden szegletéért... De ami lesokkolt!! :D Anyukám, ki nem fogod találni, hogy mit láttam....na nem az Eiffel-tornyot. Azt hiszem azt még nem építettek ide. :) Egy Galeries Lafayette-t! (Ez egy tipikus francia áruház, hihetetlenül elegáns.)
A busz elment az egyik leglenyűgözőbb bevásárló utca mellett is. Úgy kell elképzelni, mintha éjjel-nappal karácsonyi kivilágítás lenne. (Legközelebb megyek oda, igyekszem megörökíteni). Pár napja kezdték el árusítani itt az új Iphone 4S-t. Van ott egy hatalmas Almabolt, természetesen mellette egy Zara :D. Talán mondanom sem kell, hogy az emberek majd kifolytak az almaboltból, még előtte is kanyarogtak!! Még a híradóban is a főhírek között volt, hát most a saját szememmel is láthattam. Miután az egyórás buszút véget ért, megérkeztem a központba. Nyáron itt elég sokat járkáltunk, így jó érzés volt visszatérni. 

Qianmen
Tél lévén elég hamar rám sötétedett, de még így is sikerült szép képeket csinálnom. Remélem legalább egy kicsit át tudja adni a hangulatát annak, amit én láttam. :)

Qianmen kivilágítva
Innen nyílik egy nagyon hangulatos sétálóutca tele bolttal. Este meg aztán főleg van itt nyüzsgés, fényparádé... Nagyon ötletes megoldás az utcai világítás! Madárék otthon vannak...

Utca lámpák
A sétálóutcáról visszanézve a Qianmenre nagyon szép kép fogadott.

Sétálóutca
Mivel a kép mégsem tudja teljesen visszaadni mindazt amit átéltem megpróbálkoztam mozgóképgyártással. :)
Ha ezek tetszenek nektek, akkor csinálok többet is...
1. Tianan men tér



2. Kivilágítva a Qianmen



3. Sétálóutca




A mai késő délutáni/esti sétám ennyi volt, de hazafelé a buszon már el is terveztem hova megyek legközelebb. Reméljük addigra a tavasz is idetalál :D