Hazatérés!

Hosszú idő óta újra otthon, újra Európában, újra azokkal akiket a legjobban szeretek. Az út nagyon hosszú volt... hangsúlyozottan NAGYON hosszú. Az indulás is elég izgalmasra sikeredett. Egyrészt ideges voltam, másrészt sokkal több dolgot kellett otthagynom, mint szerettem volna... :( Szerencsére a legfontosabbakat sikerült átmenekíteni. De egy szatyor nem szándékosan maradt ott, már a taxiban tűnt fel, hogy nincs meg. A szoba elhagyása is viccesre sikerült, mivel a szobatársam előbb ment el, így nekem maradt a neheze. Persze mindent megnéztek, megszámoltak, kinyittattak... elég idegesítő volt főleg, hogy a szobatárs is hagyott hátra pár dolgot. Mikor a nő kinyögte, hogy rendben, akkor rögtön mondtam, adják vissza a letétemet, aztán agyő!

A taxival kb. 40 perc volt a reptér, szerencsére nem volt nagy forgalom. Amikor a sofőr kivette az autóból a bőröndömet, leszakadt az egyik füle... :D És ez még csak a kezdet!

Ezek után megkerestem, hogy hol tudok becsekkolni. Jókor érkeztem, mert előttem csak páran voltak, de mögöttem pillanatot alatt sorok kígyóztak. A bőrönd feladásával minden rendben volt, de még Pekingben kiderült, hogy a kézipoggyászom hihetetlenül nehéz. Azt hittem, hogy letörik a derekam és a karom, így kerestem egy babakocsit és azzal tologattam a cókmókot. Kilenc körül minden bolt bezárt, így az egyetlen nyitva tartó étterembe ültem be, de nagyon finom spagettit ettem, ami ugye Pekingben nagy szám! A repülőúton nem nagyon tudtam aludni, folyosó mellett ültem és sokszor felébredtem. Valahogy ülve nem tudok aludni... :( Jobb híján filmeket néztem! Az út sima volt és akkor még nem is gondoltam, hogy a rosszabbik része csak most jön. Mivel a nálam lévő mázsás könyvek nagyon húzták az oldalam, így miután megérkeztem első dolgom volt kocsit szerezni, amivel tologathatom. Reméltem, hogy a tranzitban találok valamit, ahova elzárhatom a csomagot, és akkor kimehetek egy kicsit a városba. Hát sajnos rosszul gondoltam, ugyanis a tranzitból már nem lehetett kimenni, onnan csak egy út van, az pedig a repülőre. Hajnali fél ötkor ott voltam Isztambulban és a gépem 18:15-kor indult Budapestre. Hát nem ajánlom senkinek, hogy ennyi időt vagy többet töltsön egy terminálban. :P A tömény unalom!!! Dél körül találtam egy alvó zónát, ahol rá lehetett kuporodni puhább ülőhelyekre, de a laptop táskával a tarkóm alatt nem a legjobb aludni, ráadásul arra ébredtem, hogy arab gyerekek ugrálnak a fejemen. Életem talán leghosszabb és legfárasztóbb semmittevése volt. Az Isztambul-Budapest 1:40 perc már gyerekjáték volt. A legviccesebb az egészben pedig az volt, hogy pont kínaiak mellé szólt a jegyem, így még egy utolsót lehetett a beszédet gyakorolni! :D 

Amikor a bőröndömet vettem le a szalagról, a húzója is megadta magát és tőből kiszakadt. Még szerencse, hogy csak a végére, de kínai bőröndöt, tapasztalatból mondom, hogy ne vegyünk!

Se füle, se farka...

A megérkezés viszont fantasztikus volt, nagy meglepetések sorozata fogadott.

Ismét magyar ízek, az otthon hangulata, már nagyon hiányzott. Itt ért végett a nagy utazás! Utoljára még tartogattam pár vicces feliratot, amit az út során örökítettünk meg. Néhány helyen lefordíthatatlan, de legtöbbször nem is kell jelentést keresni mögötte. Jó szórakozást!

Urine = vizelet :)

Magányos szépség...

Ecetes csípős fej...

Felhő kell!!

Tea és tüdő Sydneyből, vagyis a tea mindenhez megy! :D

Hűsítő, szemvédő zöldség ital! Munkavédelmisek figyelem, a legkirályabb védőital, a szemet is védi!!! :D

Szerintem a döntésjelző szemöldök a legjobb

Aki eddig kételkedett, kacsából is lehet kávét csinálni

Pár jótanács a kellemesebb élethez!

Most már Horvátországban vagyok azért késlekedett ez a bejegyzés! Elcsábított a tenger és egy Tigris :D, de igyekeztem minél hamarabb gép elé kerülni!!

Köszönöm mindenkinek, aki olvasott, remélem, hogy nemsokára újra lehet nyitni a blogot egy újrázással. Peking egy hihetetlen nyüzsgő és élménnyel teli város, amit egyszer mindenképp látni kell!

Pakolás, pakolás, pakolás...

Még pár óra az indulásig, nyakig a csomagolásban. Kell, nem kell, kell, nem kell, kell, de nincs hely! :P A bőröndöm lassan egy kínai bazárhoz hasonlít :D 

Reméljük, hogy túlságosan nem fog nehéznek bizonyulni. Említettem már, hogy utálom a készülődést??? :D Nem is kicsit. De egy valaki élvezi! Süsü már becsomagolt, nagyon izgatott. Először jár Európában, magyarul is még csak néhány szót tud, de ettől még nagyon lelkes!

A búcsúzás mindig nehéz

A napjaim rendszerint arról szólnak, hogy elbúcsúzgatok az itt megismert és nagyon megszeretett emberektől. A búcsúzás mindig nehéz, az utazás előtti pár napot pedig hírhedten rosszul viselem, de azért elvagyok! Az eredmények megszülettek, a hallgatás az nem lett olyan jó, mint félévkor (hiába, nem tudok hallgatni, a beszéd a lételemen), viszont a nyelvtant és a beszédet is feltornáztam 90 % fölé, így a China Projekt I. sikeresnek lett nyilvánítva! :D Még ezen a héten is vannak óráink, de csak a mániákusok és a félőrültek járnak be, szabadon eldönthető, hogy vajon melyik kategóriába tartozom. Holnap ünnepélyes keretek között (főként kajálás) megkapjuk a bizonyítványokat, újabb oklevél a falra! :) Aztán remélem lesz még egy utolsó ereszd el a hajam, mielőtt nekilátok a végső bepakolásnak. Ma már elkezdtem azt összeszedni, amit biztosan nem viszek haza! :D Szerencsére abból is van bőven! Bár éjszaka már azt álmodtam, hogy a reptéren mindenféle tiltott tárgyat kipakolnak a táskámból, nekem meg fogalmam sem volt, hogy mikor pakoltam be azokat! :D Igen, kezdődik...apa kezdődik!!! Zsófi ideges! :D Tartozom még a vicces feliratok nagy almanachjával, ha máskor nem, akkor a maratoni isztambuli tartózkodásom alkalmával feltöltöm! Aki pénteken Isztambulban jár, az nagy valószínűséggel a váróban megtalál, mindenkit szívesen látok! Hozzatok keresztrejtvényt! 

Az utolsó 168 óra

Beléptem a mágikus utolsó 168 órába! A héten lement a vizsgaidőszak, eredmények még nincsenek. A hét tömören összefoglalva: Kint szakadó eső, gőz és pára, bent Zsófi a könyv felett görnyedve. Mondhatni az időjárás szolidaritást vállalt velem, de azt elfelejtette mondani, hogy ne mossak! :P Ebben a párás esős időben, ugyanis a ruhák még a levegőn sem száradnak meg, sőt olyan szaguk lett, hogy brrr.... szerencsére szombattól visszatért a szikrázó napsütés vele a 36 fok. Az utolsó hétnek is meg kell adni a módját! Azzal kezdődött, hogy Lizzel elmentünk moziba. Ugyanolyan multiplex mint otthon, csak nagyobb és drágább! Alap, hogy minden film 3D-ben megy, ráadásul a választék is kimerül egy, max. két film között! :D Végül egy fantasy filmre ültünk be, amikor kiderült, hogy angol felirat is van a kínai mellé, akkor azért megkönnyebbültünk. Végeredményben egy nagyon jó filmet láttunk, repülős, kungfuzós, démonos...

A tegnapi nap is nagyon eseménydúsan telt, délelőtt elmentünk a régiség piacra. Aki szereti a csetreceket és a biszbaszokat, az itt aztán nem tudja hova legyen örömében! :D Úgy értékeltem, szerencse, hogy nem jöttünk ki korábban, mert akkor több kiló mütyürrel távozom. A tudat, hogy a bőröndben már nincs nagyon hely, sikeresen visszatartott a vásárlástól...többnyire, de nem minden esetben :D. A legszebb pedig pont az az egészben, hogy ezeket a termékeket otthon súlyos forintokért árulják, hogy nem sül ki a szemük... itt meg ha már pár ezer forintnyi összeget mondott, akkor alkudoztunk, hogy túl drága! :D 

Egy kis ízelítő az embermagasságú vázákból...

A képen látható a kínai férfiak divatból kimenni nem akaró örök nyári viselete. Ehhez még állandó kiegészítő a jobb kéz simogató mozdulata. Fajunk fennmaradása érdekében kérem a magyar férfiak ezt ne kövessék!! :D 

Este Xiaoxiaoval mentünk vacsorázni a belvárosba, ez amolyan búcsúvacsora is volt egyben! Olyan helyre mentünk, ahol még sorba is kellett állni, hogy helyet kapjunk. Egy régi pekingi vendéglő volt...

Várakozás közben elütöttük az időt...

Az első fogás, wasabi némi káposztával. A légutakat is tisztítja!

Ételmegnevezés: Ismeretlen
Összetétel: Ismeretlen
Ízhatás: Eszméletlen

Hasonlóan fogalmam sincs micsoda, de nagyon finom!!

Terülj-terülj asztalka

Nagyon finomat ettünk, azután pedig még sétáltunk az esti fények között. Nagyon hangulatos volt, valószínűleg egy darabig erre már nem járok! :( Xiaoxiaoval még szerencsére találkozunk, de a búcsúzás  mindig rossz! Szerencsére annyi barátom lett, hogy komoly munka mindenkit beilleszteni, hogy még egy utolsót üljünk össze dumálni! Lassan már a fejemben is csak az jár, hogy jussak fel a gépre mindazzal, amivel  szeretnék. :D