Peking zöld arcai 2.rész

Ahogy ígértem, a sok beton kocka után bemutatom, hogy Peking nem csak olyan egyarcú, mint amilyennek eddig tűnt. A hétvégén felkerekedtem, hogy meglátogassam a belváros egyik legnépszerűbb parkját a Beihai-t. Azt tudni kell, hogy az egyetemről bárhogy megyek körül-belül egy óra az út tömegközlekedéssel. Mivel a nyár javában kitört, alulról súroljuk a 30 fokot, így egy órát aszalódni a buszon nem a legkellemesebb. Az a sejtésem, hogy nekik még nem elég meleg az idő ahhoz, hogy a buszokon beindítsák a légkondicionálást, így spontán szaunáztam egyet. A következő örömhír akkor ért, amikor a park bejáratánál végérvényesen realizálódott előttem, hogy bizony a pénztárcámat otthon hagytam. Ezekbe a parkokba csak gereblyézési díj ellenében lehet belépni, így lepattantam a kerítésről. Elsőre nagyon mérges voltam magamra, hiszen egy órát utaztam mondhatni a semmiért, de aztán úgy döntöttem, hogy nem töltök még egy órát a saját mérgemben és izzadságomban forrva a buszon, hanem sétálok egyet...

Peking belvárosa teljesen máshogy néz ki, mint a külső részek, itt nincsenek olyan magas épületek. Egyedül az autóforgalom emlékeztet arra, hogy a világ egyik legnépesebb városa.

Egyes részei kifejezetten tetszettek, de gondolom itt sem két fillér a belvárosban lakni.

Teljesen véletlenszerűen indultam el, de szerencsére pont oda lyukadtam ki, ahova már régen szerettem volna. Ez pedig a Houhai.

Ha egy mondatban szeretném összefoglalni, akkor ez egy vízibiciklizős, horgászós, turistacsalogató komplexum. Olyan mint a Városligeti tó csak tízszer nagyobb és körös-körül nagyon hangulatos éttermek vannak. Csak elképzelni tudom, hogy este, sötétedés után mennyire hangulatos lehet... Reméljük egyszer ezt is lehetőségem lesz megtapasztalni. :) Szóval a tó mentén végigsétáltam, ez körülbelül egy két órás séta.

Ezt a járművet nagyon szívesen kipróbálnám!! Ezzel végigmenni a belvároson a leghangulatosabb. :)

Az a folt ott a tó közepén egy lelkes úszó (fenti kép).

Xiaoxiao felhívott, hogy vasárnap lenne-e kedvem valamerre sétálni, nekem ne lenne? :)

A sors fintora, hogy másnap majdnem ugyanoda mentünk, ahova előzőnap egyedül is akartam. A szomszédos parkot, Jingshan-t néztük meg.

A park egyszerűen gyönyörű, telis-tele van virágokkal. Pár héttel ezelőtt minden bizonnyal még szebb volt, hiszen a legtöbbje a nagy meleg miatt már elnyílt.

A park közepén van egy domb, aminek a tetejéről remek kilátás nyílik a Tiltott Városra és környékére. Már csak a látvány miatt is megérte.

A Tiltott Város felülnézetből...

Nagyjából másfél órát sétáltunk, de a legnagyobb melegben, mivel délután kettő óra volt. A parkban egyébként nagyon sokan voltak, az emberek nagy részének ez a kikapcsolódás, hogy kisebb-nagyobb csoportokban kijönnek, együtt énekelnek és táncolnak. Néhány bokronként tömörül egy-egy kisebb csoport és együtt jól érzik magukat. Főleg idősebb emberek, egyrészt azért, mert nekik van idejük, másrészt úgy gondolom, hogy a fiatal generáció már máshol keresi a szórakozást. De az nagyon tetszett, hogy vadidegen emberek együtt örömzenéltek, és -táncoltak. Bárki beállhatott közéjük.

Még mindig nincs vége a zöldségeknek, folyt. köv.!

Datong

Hirtelen ötlettől vezérelve pár baráttal együtt a hétvégén felkerekedtünk és Kína egyik leggyönyörűbb és legnevezetesebb helyére, Datongba utaztunk. Pekingtől csak hat óra vonattal (azért "csak" mert Pingyao ennek a duplája volt) így ülve is teljesíthető. A csapatunk egészen vegyes volt: három lány, két fiú, nemzetiséget tekintve két indiai, egy mexikói és két magyar! :)

Nyugati pályaudvar

Aadhar, Liz, Prachi és Rodrigo

A nyugati pályaudvarról indultunk péntek délután, sajnos nem volt korábbi járat így csak úgy tudtunk menni, hogy este 10-re értünk Datongba. Kinéztünk pár szállást, de lefoglalni nem tudtuk, alapvetően abban bíztunk, hogy ha majd ott leszünk, akkor úgy is találunk valamit. A vonatkocsik belső elrendezése annyiban tér el az otthonitól, hogy az egyik oldalon hatan ülnek egymás mellet, karfa vagy bármiféle elválasztóról ne is álmodjunk, olyan mintha egy kis szófán ülnénk egymás mellett. Én oda-vissza itt utaztam, így volt szerencsém kipróbálni :) A lábnak csak behajlítva van helye. Középen a folyosón csak egy ember tud áthaladni. Útközben árulnak mindenféle ennivalót, azt egy olyan kocsin tolják, ami pont átfér, ha ott éppen áll valaki, akkor az illetőn vagy áttolják, vagy behúzódik ahova tud. Most is mint mindig elég nagy feltűnést keltettünk, igyekeztünk megörökíteni, hogyan bámulnak minket az emberek.

Megérkezés után taxit kerítettünk, mivel 5-en voltunk így vicces volt, ahogy benyomorogtunk egy kocsiba. Bemondtuk az első szállás címet amit tudtunk a taxisnak, aki erre közölte, hogy az nem jó hely. Mondtuk oké, hallgatunk rá, akkor menjünk egy másikhoz, amit szintén az interneten találtunk. Útközben lelassított egy helyen, hogy szerinte ez egy nagyon jó szállás és olcsó ő ezt ajánlaná. Mondtuk, hogy ha az nem lesz jó, amit mi találtunk, akkor ide még visszajöhetünk. Megérkeztünk a címre, az épület elég sötét volt, a szállásnak lefüggönyözött üvegajtaja volt és a mellette lévő ajtón egy neon felirat hirdette: "Love for dance". Ennyi elég is volt nekünk, mondtuk menjünk vissza arra a helyre, amit ő ajánlott. Végül ez lett a befutó és minden várakozásunkat felülmúlta. Két szobát vettünk külön a lányoknak és külön a fiúknak. Nekünk hármunknak egy egész lakosztályunk volt, két szobából állt és mindegyikben egy-egy hatalmas franciaágy volt tévével és számítógéppel.

Nagyon éhesen voltunk, így elmentünk keresni valami helyet, ami még nyitva volt. Ha semmit nem találunk kikötünk a KFC-ben, de végül leltünk egy éttermet. Ha másért nem, akkor már az étlapért megérte. Egy külön bejegyzést fogok majd szánni azoknak a feliratoknak, amikkel a pár nap alatt találkoztunk, mert rendkívül viccesek. 

Mivel a látnivalók nagy része Datongon kívülre esik, így még este megállapodtunk a taxissal, hogy reggel értünk jön és akkor végigvisz minket az összes helyszínen amit kinéztünk. Reggel 8-ra beszéltük meg a találkozót. Lelkesek és vidámak voltunk....a voltunkon azért van hangsúly, mert a taxis azzal jött, hogy 5-ünket nem tud elvinni, kell még egy taxit bérelnünk...remélem érződik, hogy a pénz szaga belengte a szálloda lobbiját... :P Azzal jött, hogy biztosítás így, biztosítás úgy... de most komolyan Kínában???? Kicsit bepipultunk. Este erre vajon miért nem gondolt? Szerencsére volt egy másik telefonszámunk tarsolyban, felhívtuk azt a sofőrt elmondtuk, hogy ÖTEN vagyunk, neki nem volt probléma. A két taxis persze szinte egymás torkának ugrott, de ez minket már nem érdekelt. Nem mindegy, hogy mennyit fizetünk az egész napi kocsikázásért! Külföldiekkel ilyenek sajnos megeshetnek, mást nem lehet tenni, csak felkészülni! Mindezt persze egy nézőközönség is lelkes figyelemmel kísérte, akik a lobbiban ücsörögtek. 

Első úti célunk a Hanging Templom volt, amit a sziklafalra ráépítettek több tíz méter magasságban. Nagyon látványos messziről és felmászni is nagyon hangulatos.

Ebédszünet következett és rábíztuk magunkat a sofőrünkre, hogy vigyen minket valami olyan helyre, ahol finomat lehet enni... Íme!

Átlátszó zselé és tofu

Mindenféle feltéttel, ami választható...

A következő hely a Yungang Barlangtemplomok voltak. Lenyűgöző és több emelet magas Buddhákat faragtak itt ki valaha a sziklából. Az egész helyből áradt a meghittség és a nyugalom, egyszerűen gyönyörű volt!

Rengeteget sétáltunk, de már látszott, hogy gyülekeznek felettünk a viharfelhők. A sétánkat persze az eső sem ronthatta el, Datong belvárosába már szakadt, amikor beértünk. Megnéztük még a 9 Sárkány Falat és a régi várfalra is felmásztunk. Itt kortárs szoborkiállítás nyomait véltük felfedezni :D.

Estére sajnos nekem fájni kezdett a fejem így nem tudtam a többiekkel tartani karaoke-zni, de ehelyett kárpótolt, hogy volt még meleg vizem a fürdéshez. Mivel másnap nagyon kevés időnk volt a visszaindulás előtt ezért a pihenést választottuk. Sajnos pár hely kimaradt, így lehet mondani, érdemes még ide is visszajönni. Reggel ráadásul úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntenék.

Fél egykor indult vissza a vonatunk. Félúton jártunk, amikor hirtelen annyi ember szállt fel, hogy magunk is meglepődtünk. Kiderült, hogy állójegyet is lehet venni a vonatra, vagyis ők 3 órán keresztül állva utaztak egészen Pekingig.

Természetesen a következő állomáson még felszálltak, már igazán nem értettük, hogy vajon hova férhetnek... És ugye az étel-ital árulás nem állt meg, így a kis kocsit rendületlenül tolták át az embereken. Ezen kívül volt még egy nő meg egy férfi, akik vagononként körbement és mint a teleshopban mindenfélét próbált rásózni az utasokra. Mivel egyenruhában voltak, ezért biztosan nem önjelölt árusok voltak, hanem a személyzet része. Teljesen haszontalan dolgokat próbáltak megvetetni az emberekkel nagyon drágán...

Miután megérkeztünk fáradtabbak voltunk, mint előzőnap, amikor végig gyalogoltunk. De igazán megérte! Datong gyönyörű!