2012. április 4., szerda

Egy újabb fejezet Pekingből: Dongdan - Olimpiai Park

Tegnap - ígéretemhez híven - mászkálós programot szerveztem. Szerencsére az időjárás is így gondolta, így igen kellemes tavaszi idő volt. Jó szokásomhoz hívem kabáttal és sállal készültem, de igazából a sál is csak estefelé kellett, mivel a szél felerősödött. Első célom Dongdan volt, ahol néhány hete egyszer már jártam. Akkor nem volt lehetőségem bemenni a parkba, így gondoltam ezt most bepótolom. Reméltem, csak találok majd egy napos padot ahova leheveredhetek és figyelhetem az embereket... ennél azért érdekesebb képek fogadtak. :) Kínában most 3 napos sírtisztogató ünnep van, nagyrészt munkaszüneti nap. Ahogy beléptem a parkba azonnal feltűnt, hogy sokan vannak, ráadásul az emberek nagy része férfi, de a legtöbbje semmit nem csinált csak úgy álldogáltak, ide-oda sétálgattak. 

Dongdan Park
Lazító emberek

Az egész park területén random mód le-föl és alá sétálgattak. A park egyik részén volt egy játszótér (nagy részük ezeknek nem is a gyerekek, hanem a felnőttek számára van kiépítve).

Játszótér

Azért valljuk be, hogy a mászókából sem lehet kiöregedni, max. jobban fáj felmászni rá, mint mondjuk leesni róla :D. Ami szintén nagyon tetszett, hogy egy hatalmas betonplaccon hangos zene kíséretében tánc volt. Akinek volt kedve, az becsatlakozhatott, akinek nem az csak állt és bámészkodott. 

Táncolók

A parknak így nagyon sajátos hangulata volt. Viszont itt tényleg elég kakukktojásnak éreztem magam. :D A parkon belül volt egy apró domb, arra felmásztam.



Alapvetően itt is rengeteg ember ült, így azt a tervemet, hogy leülök egy nyugodtabb helyre, nagyon hamar elvetettem. Aznap estére terveztem az Olimpiai Parkot is, és mivel itt a közlekedés teszi ki az idő nagy részét, jobbnak láttam ha elindulok. 

Az Olimpiai Park minden várakozásomat felülmúlta. Eredetileg nem is szerepelt a programjaim között, de aztán meggyőztem magam, hogy ha már itt vagyok ezt is látni kell egyszer. És abszolút megérte! Nappal is elég látványos, és mivel nagyon szép időm volt, így a séta is jólesett. Egyedül a szél volt erős, de hát ez legyen a legkevesebb :) És akkor jöjjenek a képek, 4 évvel a méltán híres pekingi olimpiai játékok után...

Bejárat
Szokásos ellenőrzőpont, mint a város szinte bármelyik részén. Európai fejjel ez továbbra is megszokhatatlan. De aztán hamar elterelődik a gondolat, mert ez az első látvány:



Jobbra a Madárfészek és balra a Vizes Kocka. Nem vagyok egy nagy olimpia néző, így nekem meglepetés volt, hogy ezek egymással szemben vannak :D Ahogy sétáltam utamat állták olyan emberkék, mint akik középen is láthatóak, ők az itteni kéretlen árusok. Szép pénzért csinálnak rólad képet a választott helyszín előtt. Talán ami érdekes ebben, hogy van a kezükben pár mintafénykép, ami napközben nappali képeket mutat, de sötétedés után ők is lecserélik az esti fényképekre. Nyilvánvaló! :D



Nappali is, kivilágítatlanul is elég jól néznek ki! (Bár ebből a szögből a Madárfészek alakja a mi Sportarénánkra emlékeztet, csak a miénk nincs bespulnizva :) )



Mint ahogy egész Pekingre, itt is a megalomán építészet a jellemző. Minden brutál hatalmas és eltörpülsz mellette. Igazi falanszter mert egy fát nem látsz a közelben. Kicsit hamar értem oda így egy órát várnom kellett sötétedésig, de addig is mászkáltam. Az Olimpiai Park mögött egy szórakoztató központ van, ami most ugyan kihaltnak hatott, de gondolom az olimpia idején meg sem lehetett mozdulni.


Ez már igazi!
Miután besötétedett ismét visszafelé sétáltam!
És újra a két híresség! :D



Na jó itt egy harmadik is... :P

Bizonyítván, hogy tényleg ott voltam. 


Ez az oszlop folyamatosan változtatja a színét, bár azt nem igazán tudtam megfejteni, hogy felülről a második sor miért maradt üresen (?!).




Végigjárja a szivárvány minden színét, de azért a türelmetekkel nem akartam játszani, hogy mindet ide beillesztgetem.
És végül az Olimpiai Park mögött egy nagyon romantikus kis sétány található folyóval, csónakázási lehetőséggel meg mindennel együtt! Szerintem este a legromantikusabb, remélem nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel!




Egy nagyjából 5 órás kiruccanás volt, metróstúl-gyalogostúl. Mondhatni bokáig jártam a lábamat! De abszolút megérte, és már tervezem a következőt! :D

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése