Tornára fel! Mondtam ma magamnak.
Szombat lévén megadtam a módját és tizenegyig aludtam. Szobatársam már korábban kelt, de mivel a fülem szép lassan hozzászokik a papucsa csoszogásához - mert amúgy nem tud halkan közlekedni - így szunyáltam tovább. A hétvégére bespájzoltam némi banánt és joghurt italt, így reggeliért se kellett messze menni. A nyakam továbbra is csökkentett módban üzemel, kenem krémmel, ami úgy csíp mintha leégetnék a bőröm! Na de mindez nem tarthatott vissza egy kis mozgástól. Telefonomban elindítottam a TOP 28 szám lejátszását (egyenként kézzel válogatott gyöngyszemek, amelyek hallgatása megunhatatlan számomra). Még szerencse, hogy a szemközti ház messze van, mivel minden kezdet nehéz így én is vicces lehettem. :D
Mindenesetre alig egy órával később hosszú idő óta először éreztem azt, hogy vér áramlik szét Európából átcipelt testemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése