Berendezkedés vol.2

Napról napra egyre jobban érzem magam, lassan berendezkedem. Tegnap vettem a fürdőszobába egy kis polcot, össze is raktam így most sokkal barátságosabban néz ki. 

Fürdő

Tegnap Xiaoxiaoval együtt ebédeltünk, ő jött értem első nap a reptérre. Tök jó, mert azért érzem a fejlődést a két héttel ezelőtti magamhoz képest. Az a baj, hogy hamar elfáradok annyira kell figyelnem. Ma Julie-vel, egy másik kínai lánnyal beszélgettem (én csak próbálgattam :) ) vagy két órát. Szerencsére elég türelmes velem így tanulok sok újdonságot. De a két óra letelte után úgy éreztem, mint akinek forró olajban sütötték ki az agyát. Mindegy, bele kell jönni!!! Talán mondanom sem kell, hogy míg írogatom a blogot, vagy netezek megy a tévé, ebben az időben főleg szappanoperákat játszanak. Kicsit gyorsan beszélnek, de kellő fantáziával ki lehet rakosgatni, hogy kivel éppen mi történik. Csak tájékoztatásul mondom, hogy minden program alá van feliratozva, amiből arra engedek következtetni, hogy sokszor még ők sem értik a saját nyelvüket. ( Nem tartom valószínűnek, hogy az esélyegyenlőség vagy bármi eurocomform hozzáállás lenne mögötte) :D Szóval a villámolvasást is gyakorlom. 

Tegnap vettem egy párnát, mert a megérkezésem óta be van állva a nyakam. Remélem, hogy ez most már segít és a nyakam is végre megérkezik Európából utánam, mert ez a félnyomi állapot kezd idegesíteni. A tüdőm a héten ideért, szóval most már gond nélkül kapok levegőt végre!

Nagyon aranyos történés volt ma az osztályban. A csoport abszolút multikulti, és van pár japán fiú. Kettő közülük nagyon hasonlít (egyébként is nekem egyik olyan mint a másik). A nevük is nagyon egyforma, de nem valószínű, hogy testvérek, inkább valami olyasmi lehet, mint nálunk, hogy van legalább 3 Nagy egy csoportban. Szóval hétfő óta ők maszkban járnak suliban. Elsőre azt hittem, hogy őket is elkapta ez a "védjük a tüdőnket" mozgalom, de ők a sebész maszkot hordják, nem pedig az idióta mintásakat. Aztán a tanár kérdezgette őket és kiderült, hogy betegek (torokfájás meg ilyenek).Nem is ez a lényeg, hanem az egyik fiú elmesélte, hogy bementek a kórházba - itt az van SZTK helyett is, és maguk sem akartak hinni a szemüknek, mert szinte csak japánnal találkoztak. Szegények csak mosolyogtak egymásra, kemény nekik ez a pekingi lét! :D

A hétvégén remélem összejön, hogy megint kiránduljak egy kicsit. Biztos egyszerűbb lenne, legalábbis a környéken mászkálni ha lenne egy bringám. Benne van a pakliban, hogy beszerzek egyet, csak az a félelemem, hogy véletlenül ott hagyom valahol. Szépen leparkolom, aztán miután soha nem volt bringám, így nincs meg az az érzés, hogy össze is kell szedni .:D El tudom képzelni, hogy csak pár órával később jutna eszembe, hogy basszus a bringám!! De ha megláttam álmaim bicaját, azonnal jelzem!