Hazatérés!

Hosszú idő óta újra otthon, újra Európában, újra azokkal akiket a legjobban szeretek. Az út nagyon hosszú volt... hangsúlyozottan NAGYON hosszú. Az indulás is elég izgalmasra sikeredett. Egyrészt ideges voltam, másrészt sokkal több dolgot kellett otthagynom, mint szerettem volna... :( Szerencsére a legfontosabbakat sikerült átmenekíteni. De egy szatyor nem szándékosan maradt ott, már a taxiban tűnt fel, hogy nincs meg. A szoba elhagyása is viccesre sikerült, mivel a szobatársam előbb ment el, így nekem maradt a neheze. Persze mindent megnéztek, megszámoltak, kinyittattak... elég idegesítő volt főleg, hogy a szobatárs is hagyott hátra pár dolgot. Mikor a nő kinyögte, hogy rendben, akkor rögtön mondtam, adják vissza a letétemet, aztán agyő!

A taxival kb. 40 perc volt a reptér, szerencsére nem volt nagy forgalom. Amikor a sofőr kivette az autóból a bőröndömet, leszakadt az egyik füle... :D És ez még csak a kezdet!

Ezek után megkerestem, hogy hol tudok becsekkolni. Jókor érkeztem, mert előttem csak páran voltak, de mögöttem pillanatot alatt sorok kígyóztak. A bőrönd feladásával minden rendben volt, de még Pekingben kiderült, hogy a kézipoggyászom hihetetlenül nehéz. Azt hittem, hogy letörik a derekam és a karom, így kerestem egy babakocsit és azzal tologattam a cókmókot. Kilenc körül minden bolt bezárt, így az egyetlen nyitva tartó étterembe ültem be, de nagyon finom spagettit ettem, ami ugye Pekingben nagy szám! A repülőúton nem nagyon tudtam aludni, folyosó mellett ültem és sokszor felébredtem. Valahogy ülve nem tudok aludni... :( Jobb híján filmeket néztem! Az út sima volt és akkor még nem is gondoltam, hogy a rosszabbik része csak most jön. Mivel a nálam lévő mázsás könyvek nagyon húzták az oldalam, így miután megérkeztem első dolgom volt kocsit szerezni, amivel tologathatom. Reméltem, hogy a tranzitban találok valamit, ahova elzárhatom a csomagot, és akkor kimehetek egy kicsit a városba. Hát sajnos rosszul gondoltam, ugyanis a tranzitból már nem lehetett kimenni, onnan csak egy út van, az pedig a repülőre. Hajnali fél ötkor ott voltam Isztambulban és a gépem 18:15-kor indult Budapestre. Hát nem ajánlom senkinek, hogy ennyi időt vagy többet töltsön egy terminálban. :P A tömény unalom!!! Dél körül találtam egy alvó zónát, ahol rá lehetett kuporodni puhább ülőhelyekre, de a laptop táskával a tarkóm alatt nem a legjobb aludni, ráadásul arra ébredtem, hogy arab gyerekek ugrálnak a fejemen. Életem talán leghosszabb és legfárasztóbb semmittevése volt. Az Isztambul-Budapest 1:40 perc már gyerekjáték volt. A legviccesebb az egészben pedig az volt, hogy pont kínaiak mellé szólt a jegyem, így még egy utolsót lehetett a beszédet gyakorolni! :D 

Amikor a bőröndömet vettem le a szalagról, a húzója is megadta magát és tőből kiszakadt. Még szerencse, hogy csak a végére, de kínai bőröndöt, tapasztalatból mondom, hogy ne vegyünk!

Se füle, se farka...

A megérkezés viszont fantasztikus volt, nagy meglepetések sorozata fogadott.

Ismét magyar ízek, az otthon hangulata, már nagyon hiányzott. Itt ért végett a nagy utazás! Utoljára még tartogattam pár vicces feliratot, amit az út során örökítettünk meg. Néhány helyen lefordíthatatlan, de legtöbbször nem is kell jelentést keresni mögötte. Jó szórakozást!

Urine = vizelet :)

Magányos szépség...

Ecetes csípős fej...

Felhő kell!!

Tea és tüdő Sydneyből, vagyis a tea mindenhez megy! :D

Hűsítő, szemvédő zöldség ital! Munkavédelmisek figyelem, a legkirályabb védőital, a szemet is védi!!! :D

Szerintem a döntésjelző szemöldök a legjobb

Aki eddig kételkedett, kacsából is lehet kávét csinálni

Pár jótanács a kellemesebb élethez!

Most már Horvátországban vagyok azért késlekedett ez a bejegyzés! Elcsábított a tenger és egy Tigris :D, de igyekeztem minél hamarabb gép elé kerülni!!

Köszönöm mindenkinek, aki olvasott, remélem, hogy nemsokára újra lehet nyitni a blogot egy újrázással. Peking egy hihetetlen nyüzsgő és élménnyel teli város, amit egyszer mindenképp látni kell!