Datong

Hirtelen ötlettől vezérelve pár baráttal együtt a hétvégén felkerekedtünk és Kína egyik leggyönyörűbb és legnevezetesebb helyére, Datongba utaztunk. Pekingtől csak hat óra vonattal (azért "csak" mert Pingyao ennek a duplája volt) így ülve is teljesíthető. A csapatunk egészen vegyes volt: három lány, két fiú, nemzetiséget tekintve két indiai, egy mexikói és két magyar! :)

Nyugati pályaudvar

Aadhar, Liz, Prachi és Rodrigo

A nyugati pályaudvarról indultunk péntek délután, sajnos nem volt korábbi járat így csak úgy tudtunk menni, hogy este 10-re értünk Datongba. Kinéztünk pár szállást, de lefoglalni nem tudtuk, alapvetően abban bíztunk, hogy ha majd ott leszünk, akkor úgy is találunk valamit. A vonatkocsik belső elrendezése annyiban tér el az otthonitól, hogy az egyik oldalon hatan ülnek egymás mellet, karfa vagy bármiféle elválasztóról ne is álmodjunk, olyan mintha egy kis szófán ülnénk egymás mellett. Én oda-vissza itt utaztam, így volt szerencsém kipróbálni :) A lábnak csak behajlítva van helye. Középen a folyosón csak egy ember tud áthaladni. Útközben árulnak mindenféle ennivalót, azt egy olyan kocsin tolják, ami pont átfér, ha ott éppen áll valaki, akkor az illetőn vagy áttolják, vagy behúzódik ahova tud. Most is mint mindig elég nagy feltűnést keltettünk, igyekeztünk megörökíteni, hogyan bámulnak minket az emberek.

Megérkezés után taxit kerítettünk, mivel 5-en voltunk így vicces volt, ahogy benyomorogtunk egy kocsiba. Bemondtuk az első szállás címet amit tudtunk a taxisnak, aki erre közölte, hogy az nem jó hely. Mondtuk oké, hallgatunk rá, akkor menjünk egy másikhoz, amit szintén az interneten találtunk. Útközben lelassított egy helyen, hogy szerinte ez egy nagyon jó szállás és olcsó ő ezt ajánlaná. Mondtuk, hogy ha az nem lesz jó, amit mi találtunk, akkor ide még visszajöhetünk. Megérkeztünk a címre, az épület elég sötét volt, a szállásnak lefüggönyözött üvegajtaja volt és a mellette lévő ajtón egy neon felirat hirdette: "Love for dance". Ennyi elég is volt nekünk, mondtuk menjünk vissza arra a helyre, amit ő ajánlott. Végül ez lett a befutó és minden várakozásunkat felülmúlta. Két szobát vettünk külön a lányoknak és külön a fiúknak. Nekünk hármunknak egy egész lakosztályunk volt, két szobából állt és mindegyikben egy-egy hatalmas franciaágy volt tévével és számítógéppel.

Nagyon éhesen voltunk, így elmentünk keresni valami helyet, ami még nyitva volt. Ha semmit nem találunk kikötünk a KFC-ben, de végül leltünk egy éttermet. Ha másért nem, akkor már az étlapért megérte. Egy külön bejegyzést fogok majd szánni azoknak a feliratoknak, amikkel a pár nap alatt találkoztunk, mert rendkívül viccesek. 

Mivel a látnivalók nagy része Datongon kívülre esik, így még este megállapodtunk a taxissal, hogy reggel értünk jön és akkor végigvisz minket az összes helyszínen amit kinéztünk. Reggel 8-ra beszéltük meg a találkozót. Lelkesek és vidámak voltunk....a voltunkon azért van hangsúly, mert a taxis azzal jött, hogy 5-ünket nem tud elvinni, kell még egy taxit bérelnünk...remélem érződik, hogy a pénz szaga belengte a szálloda lobbiját... :P Azzal jött, hogy biztosítás így, biztosítás úgy... de most komolyan Kínában???? Kicsit bepipultunk. Este erre vajon miért nem gondolt? Szerencsére volt egy másik telefonszámunk tarsolyban, felhívtuk azt a sofőrt elmondtuk, hogy ÖTEN vagyunk, neki nem volt probléma. A két taxis persze szinte egymás torkának ugrott, de ez minket már nem érdekelt. Nem mindegy, hogy mennyit fizetünk az egész napi kocsikázásért! Külföldiekkel ilyenek sajnos megeshetnek, mást nem lehet tenni, csak felkészülni! Mindezt persze egy nézőközönség is lelkes figyelemmel kísérte, akik a lobbiban ücsörögtek. 

Első úti célunk a Hanging Templom volt, amit a sziklafalra ráépítettek több tíz méter magasságban. Nagyon látványos messziről és felmászni is nagyon hangulatos.

Ebédszünet következett és rábíztuk magunkat a sofőrünkre, hogy vigyen minket valami olyan helyre, ahol finomat lehet enni... Íme!

Átlátszó zselé és tofu

Mindenféle feltéttel, ami választható...

A következő hely a Yungang Barlangtemplomok voltak. Lenyűgöző és több emelet magas Buddhákat faragtak itt ki valaha a sziklából. Az egész helyből áradt a meghittség és a nyugalom, egyszerűen gyönyörű volt!

Rengeteget sétáltunk, de már látszott, hogy gyülekeznek felettünk a viharfelhők. A sétánkat persze az eső sem ronthatta el, Datong belvárosába már szakadt, amikor beértünk. Megnéztük még a 9 Sárkány Falat és a régi várfalra is felmásztunk. Itt kortárs szoborkiállítás nyomait véltük felfedezni :D.

Estére sajnos nekem fájni kezdett a fejem így nem tudtam a többiekkel tartani karaoke-zni, de ehelyett kárpótolt, hogy volt még meleg vizem a fürdéshez. Mivel másnap nagyon kevés időnk volt a visszaindulás előtt ezért a pihenést választottuk. Sajnos pár hely kimaradt, így lehet mondani, érdemes még ide is visszajönni. Reggel ráadásul úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntenék.

Fél egykor indult vissza a vonatunk. Félúton jártunk, amikor hirtelen annyi ember szállt fel, hogy magunk is meglepődtünk. Kiderült, hogy állójegyet is lehet venni a vonatra, vagyis ők 3 órán keresztül állva utaztak egészen Pekingig.

Természetesen a következő állomáson még felszálltak, már igazán nem értettük, hogy vajon hova férhetnek... És ugye az étel-ital árulás nem állt meg, így a kis kocsit rendületlenül tolták át az embereken. Ezen kívül volt még egy nő meg egy férfi, akik vagononként körbement és mint a teleshopban mindenfélét próbált rásózni az utasokra. Mivel egyenruhában voltak, ezért biztosan nem önjelölt árusok voltak, hanem a személyzet része. Teljesen haszontalan dolgokat próbáltak megvetetni az emberekkel nagyon drágán...

Miután megérkeztünk fáradtabbak voltunk, mint előzőnap, amikor végig gyalogoltunk. De igazán megérte! Datong gyönyörű!