Hazatérés!

Hosszú idő óta újra otthon, újra Európában, újra azokkal akiket a legjobban szeretek. Az út nagyon hosszú volt... hangsúlyozottan NAGYON hosszú. Az indulás is elég izgalmasra sikeredett. Egyrészt ideges voltam, másrészt sokkal több dolgot kellett otthagynom, mint szerettem volna... :( Szerencsére a legfontosabbakat sikerült átmenekíteni. De egy szatyor nem szándékosan maradt ott, már a taxiban tűnt fel, hogy nincs meg. A szoba elhagyása is viccesre sikerült, mivel a szobatársam előbb ment el, így nekem maradt a neheze. Persze mindent megnéztek, megszámoltak, kinyittattak... elég idegesítő volt főleg, hogy a szobatárs is hagyott hátra pár dolgot. Mikor a nő kinyögte, hogy rendben, akkor rögtön mondtam, adják vissza a letétemet, aztán agyő!

A taxival kb. 40 perc volt a reptér, szerencsére nem volt nagy forgalom. Amikor a sofőr kivette az autóból a bőröndömet, leszakadt az egyik füle... :D És ez még csak a kezdet!

Ezek után megkerestem, hogy hol tudok becsekkolni. Jókor érkeztem, mert előttem csak páran voltak, de mögöttem pillanatot alatt sorok kígyóztak. A bőrönd feladásával minden rendben volt, de még Pekingben kiderült, hogy a kézipoggyászom hihetetlenül nehéz. Azt hittem, hogy letörik a derekam és a karom, így kerestem egy babakocsit és azzal tologattam a cókmókot. Kilenc körül minden bolt bezárt, így az egyetlen nyitva tartó étterembe ültem be, de nagyon finom spagettit ettem, ami ugye Pekingben nagy szám! A repülőúton nem nagyon tudtam aludni, folyosó mellett ültem és sokszor felébredtem. Valahogy ülve nem tudok aludni... :( Jobb híján filmeket néztem! Az út sima volt és akkor még nem is gondoltam, hogy a rosszabbik része csak most jön. Mivel a nálam lévő mázsás könyvek nagyon húzták az oldalam, így miután megérkeztem első dolgom volt kocsit szerezni, amivel tologathatom. Reméltem, hogy a tranzitban találok valamit, ahova elzárhatom a csomagot, és akkor kimehetek egy kicsit a városba. Hát sajnos rosszul gondoltam, ugyanis a tranzitból már nem lehetett kimenni, onnan csak egy út van, az pedig a repülőre. Hajnali fél ötkor ott voltam Isztambulban és a gépem 18:15-kor indult Budapestre. Hát nem ajánlom senkinek, hogy ennyi időt vagy többet töltsön egy terminálban. :P A tömény unalom!!! Dél körül találtam egy alvó zónát, ahol rá lehetett kuporodni puhább ülőhelyekre, de a laptop táskával a tarkóm alatt nem a legjobb aludni, ráadásul arra ébredtem, hogy arab gyerekek ugrálnak a fejemen. Életem talán leghosszabb és legfárasztóbb semmittevése volt. Az Isztambul-Budapest 1:40 perc már gyerekjáték volt. A legviccesebb az egészben pedig az volt, hogy pont kínaiak mellé szólt a jegyem, így még egy utolsót lehetett a beszédet gyakorolni! :D 

Amikor a bőröndömet vettem le a szalagról, a húzója is megadta magát és tőből kiszakadt. Még szerencse, hogy csak a végére, de kínai bőröndöt, tapasztalatból mondom, hogy ne vegyünk!

Se füle, se farka...

A megérkezés viszont fantasztikus volt, nagy meglepetések sorozata fogadott.

Ismét magyar ízek, az otthon hangulata, már nagyon hiányzott. Itt ért végett a nagy utazás! Utoljára még tartogattam pár vicces feliratot, amit az út során örökítettünk meg. Néhány helyen lefordíthatatlan, de legtöbbször nem is kell jelentést keresni mögötte. Jó szórakozást!

Urine = vizelet :)

Magányos szépség...

Ecetes csípős fej...

Felhő kell!!

Tea és tüdő Sydneyből, vagyis a tea mindenhez megy! :D

Hűsítő, szemvédő zöldség ital! Munkavédelmisek figyelem, a legkirályabb védőital, a szemet is védi!!! :D

Szerintem a döntésjelző szemöldök a legjobb

Aki eddig kételkedett, kacsából is lehet kávét csinálni

Pár jótanács a kellemesebb élethez!

Most már Horvátországban vagyok azért késlekedett ez a bejegyzés! Elcsábított a tenger és egy Tigris :D, de igyekeztem minél hamarabb gép elé kerülni!!

Köszönöm mindenkinek, aki olvasott, remélem, hogy nemsokára újra lehet nyitni a blogot egy újrázással. Peking egy hihetetlen nyüzsgő és élménnyel teli város, amit egyszer mindenképp látni kell!

Pakolás, pakolás, pakolás...

Még pár óra az indulásig, nyakig a csomagolásban. Kell, nem kell, kell, nem kell, kell, de nincs hely! :P A bőröndöm lassan egy kínai bazárhoz hasonlít :D 

Reméljük, hogy túlságosan nem fog nehéznek bizonyulni. Említettem már, hogy utálom a készülődést??? :D Nem is kicsit. De egy valaki élvezi! Süsü már becsomagolt, nagyon izgatott. Először jár Európában, magyarul is még csak néhány szót tud, de ettől még nagyon lelkes!

A búcsúzás mindig nehéz

A napjaim rendszerint arról szólnak, hogy elbúcsúzgatok az itt megismert és nagyon megszeretett emberektől. A búcsúzás mindig nehéz, az utazás előtti pár napot pedig hírhedten rosszul viselem, de azért elvagyok! Az eredmények megszülettek, a hallgatás az nem lett olyan jó, mint félévkor (hiába, nem tudok hallgatni, a beszéd a lételemen), viszont a nyelvtant és a beszédet is feltornáztam 90 % fölé, így a China Projekt I. sikeresnek lett nyilvánítva! :D Még ezen a héten is vannak óráink, de csak a mániákusok és a félőrültek járnak be, szabadon eldönthető, hogy vajon melyik kategóriába tartozom. Holnap ünnepélyes keretek között (főként kajálás) megkapjuk a bizonyítványokat, újabb oklevél a falra! :) Aztán remélem lesz még egy utolsó ereszd el a hajam, mielőtt nekilátok a végső bepakolásnak. Ma már elkezdtem azt összeszedni, amit biztosan nem viszek haza! :D Szerencsére abból is van bőven! Bár éjszaka már azt álmodtam, hogy a reptéren mindenféle tiltott tárgyat kipakolnak a táskámból, nekem meg fogalmam sem volt, hogy mikor pakoltam be azokat! :D Igen, kezdődik...apa kezdődik!!! Zsófi ideges! :D Tartozom még a vicces feliratok nagy almanachjával, ha máskor nem, akkor a maratoni isztambuli tartózkodásom alkalmával feltöltöm! Aki pénteken Isztambulban jár, az nagy valószínűséggel a váróban megtalál, mindenkit szívesen látok! Hozzatok keresztrejtvényt! 

Az utolsó 168 óra

Beléptem a mágikus utolsó 168 órába! A héten lement a vizsgaidőszak, eredmények még nincsenek. A hét tömören összefoglalva: Kint szakadó eső, gőz és pára, bent Zsófi a könyv felett görnyedve. Mondhatni az időjárás szolidaritást vállalt velem, de azt elfelejtette mondani, hogy ne mossak! :P Ebben a párás esős időben, ugyanis a ruhák még a levegőn sem száradnak meg, sőt olyan szaguk lett, hogy brrr.... szerencsére szombattól visszatért a szikrázó napsütés vele a 36 fok. Az utolsó hétnek is meg kell adni a módját! Azzal kezdődött, hogy Lizzel elmentünk moziba. Ugyanolyan multiplex mint otthon, csak nagyobb és drágább! Alap, hogy minden film 3D-ben megy, ráadásul a választék is kimerül egy, max. két film között! :D Végül egy fantasy filmre ültünk be, amikor kiderült, hogy angol felirat is van a kínai mellé, akkor azért megkönnyebbültünk. Végeredményben egy nagyon jó filmet láttunk, repülős, kungfuzós, démonos...

A tegnapi nap is nagyon eseménydúsan telt, délelőtt elmentünk a régiség piacra. Aki szereti a csetreceket és a biszbaszokat, az itt aztán nem tudja hova legyen örömében! :D Úgy értékeltem, szerencse, hogy nem jöttünk ki korábban, mert akkor több kiló mütyürrel távozom. A tudat, hogy a bőröndben már nincs nagyon hely, sikeresen visszatartott a vásárlástól...többnyire, de nem minden esetben :D. A legszebb pedig pont az az egészben, hogy ezeket a termékeket otthon súlyos forintokért árulják, hogy nem sül ki a szemük... itt meg ha már pár ezer forintnyi összeget mondott, akkor alkudoztunk, hogy túl drága! :D 

Egy kis ízelítő az embermagasságú vázákból...

A képen látható a kínai férfiak divatból kimenni nem akaró örök nyári viselete. Ehhez még állandó kiegészítő a jobb kéz simogató mozdulata. Fajunk fennmaradása érdekében kérem a magyar férfiak ezt ne kövessék!! :D 

Este Xiaoxiaoval mentünk vacsorázni a belvárosba, ez amolyan búcsúvacsora is volt egyben! Olyan helyre mentünk, ahol még sorba is kellett állni, hogy helyet kapjunk. Egy régi pekingi vendéglő volt...

Várakozás közben elütöttük az időt...

Az első fogás, wasabi némi káposztával. A légutakat is tisztítja!

Ételmegnevezés: Ismeretlen
Összetétel: Ismeretlen
Ízhatás: Eszméletlen

Hasonlóan fogalmam sincs micsoda, de nagyon finom!!

Terülj-terülj asztalka

Nagyon finomat ettünk, azután pedig még sétáltunk az esti fények között. Nagyon hangulatos volt, valószínűleg egy darabig erre már nem járok! :( Xiaoxiaoval még szerencsére találkozunk, de a búcsúzás  mindig rossz! Szerencsére annyi barátom lett, hogy komoly munka mindenkit beilleszteni, hogy még egy utolsót üljünk össze dumálni! Lassan már a fejemben is csak az jár, hogy jussak fel a gépre mindazzal, amivel  szeretnék. :D 

Csak, hogy ne unatkozzunk...

Újabb fejlemények a szobatársnő bőröndjének történetében... A héten megjártuk a poklot és a mennyet. Két napig kiabálásra és sírásra jöttem haza, úgy tűnt, hogy a lány szülei nem vették komolyan az olasz hatóságok felszólítását és mire ment volna a doboz tartalmának tételes elszámolása, addigra közölték, hogy már visszaküldték Kínába! A szobatársamnál itt elszakadt a cérna... már rég nem lesz itt, mire a doboza feltehetően ideér, ráadásul neki kellene kifizetnie a visszaút költségét is... gondolhatjátok, hogy napi szinten volt telefonkapcsolatban mind az olasz, mind a kínai postával. Pár napra rá kiderült, hogy az apja beszélt a hatósággal és mivel nem beszéli jól az olaszt (25 éve költöztek a szülei Kínából Olaszországba) így nem is nagyon értette, hogy mit akarnak. Úgy derült ki, hogy a szobatársam beszélgetett az anyjával és az anyukája nem értette honnan vette azt, hogy visszaküldték a csomagot. Ő meg persze mondta, hogy az apjától.... Anyukája erre mondta, hogy a csomagot nem irányították vissza, valahol Olaszországban kering. És ne higgyen az apjának, mert tudja, hogy nem beszéli jól az olaszt. 

Na de velem is történnek még izgalmak itt a végén is. A kínaik nem hazudtolják meg magukat! Amikor megérkeztem, ki kellett előre fizetnek a kollégiumi díjat egyszerre, így kaptam kedvezményt is, ergo mindenki boldog volt! A papíromon rajta van, hogy a félév februárt 23-tól július 4-ig tart, feltételezve, hogy július 4 az utolsó tanítási nap és egyben a bizi-osztás. Namármost, nekem a július 4.-ét a kiköltözés napjának számították :P vagyis, egyszerre megyek órára és hurcolom ki a cókmókom a szobából, majd este bizonyítvány osztással egybekötött party és végül csövezés valahol az utcán, mert az utolsó éjszakát nem számították bele! Mivel most már járatosabb vagyok, mind az itteni ügyekben, mind a nyelvben, elmentem megérdeklődni. Úgy néz ki hozzá kell még fizetnem, persze eléggé borsos áron :S De hát ez van! A legek éjszakája lesz....A legutolsó, legdrágább éjszaka a legkeményebb ágyban! :D

Tegnap volt szerencsém megnézni a Több mint testőr (Kevin Costner, Whitney Houston) filmklasszikus kínai változatát! :D Kevin Costner szerepében Jet Li, Whitney Houton pedig egy idegesítően sípoló liba volt. De a legszebb a egészben, hogy a történet végén ugye választani kellett a hívatása és a nő között. És mint párthű patrióta természetesen Jet Li Kínát választotta. Felejthetetlen élmény volt!

Nyertest kell hirdetnem!

Örömmel tudatták velem, hogy a plusz 12 kilós feleslegem másfél hét alatt landolt kis hazánkban. Ez már csak azért megy csodaszámba, mert a szobatársnak 6 hét után jött az üzenet, hogy befáradhatnak leltározásra (Olaszország). Mivel nem írta rá tételesen a dobozra a tartalmat, így komplikálták a helyzetet. Ebből tanulva ha nem is tételesen, de azért ráírogattam mi minden izgalmat tartalmaz. :) Nem hitték el, mert kibontották és belemásztak, az oldala is be volt rúgva... Bele sem merek gondolni mi mindenen ment az a szegény doboz keresztül. Mindennek örömére, persze elmentem vásárolgatni. Az ajándékvásárlás probléma egyre égetőbb. Óhatatlanul könnyű elcsábulni egy majdnem "igazi" márkás ruhadarabnak, vagy más kiegészítőnek. Aki tudja mi a kísértés, az érti! :D Megnéztem a török légitársaság honlapját és ha minden jól megy, akkor 30 duci kilóra megpakolhatom a bőröndöt. Jean, a kamiont kérem! :P 

Ez a hét az összpontosított tanulás fényében telik, ugyanis jövőhéten vizsgázunk. Annyira gyorsan eltelt, bár az is tény, hogy iszonyatosan elfáradtam! Az összes kínai anyanyelvű barátommal most a kiejtésemet faragjuk :D! Hajrá, otthon ráérek majd a csomókat kibogozni a nyelvemből. Az időjárásunk nagyon bedurvult, éjjel nappal 32 fok felett vagyunk és eléggé párás. Kezd olyan lenni, mint tavaly nyáron, de kétség nélkül mondhatom, hogy a július-augusztus ennél rosszabb. Azt ha minden jól megy, akkor a Velencei-tó partján heverészve fogom már tölteni! A maradék kis időben sem maradok tétlen, igyekszem még barangolni és fényképezni, de előbb le kell vizsgáznom! Tessék az ujjakat keresztállásba helyezni!

Badachu - Osztálykirándulás

Ejtsd. Batacsú...majdnem Badacsony! :) A jelentése nyolc nagyszerű hely. Ez egy park Peking külvárosában, az egyetemhez nagyon közel van. Alig fél órát kellett csak buszoznunk. Olyasmi, mint a budai hegyek, csak itt úton-útfélen szentélyek és Buddhák vannak. Szám szerint nyolc helyet lehet végig járni, ha követjük az ösvényt egészen a hegy tetejéig, ahol aztán bobbal lehet lejönni. Osztályunk most is csak töredékeiben képviseltette magát, páran lányok együtt indultunk felfedezni a helyet. A gond ott volt, hogy csapatunk kétnegyede minden sziklánál és fánál megállt pihenni és ücsörögni egy kicsit, így nem jutottunk el a végéig. Bizonyára egyszerűbb lett volna otthagyni őket, de ismerve a tájékozódási képességeimet, nem mertem egyedül nekivágni, mert tutibiztosan eltévedek. Másrészt valami felfoghatatlan rekonstrukciós vágy él most a kínaiakban, emiatt a park nagy része felújítás alatt állt. Teljesen olyan volt mintha egy építési övezetben lennénk, ami a hely hangulatát kivégezte. Miért általánosítottam az átépítési vágyat? Mert ez van az egyetemen is! Idén 50 éves a suli, ennek tiszteletére még márciusban lezárták a focipályát, aztán a röpit, majd a kosárpályákat... ezután lezárták a belső főutat, amin keresztül az egyetem kelet-nyugat irányban végigsétálható. Ezt most részben megnyitották, de új utat nem csináltak, salakon járunk... Ezután felásták a menza előterét és beszórták trágyával... igen, azzal! Jó étvágyat! Majd a mi tanépületünk előterének is nekiláttak, így a bokron keresztül keressük a bejáratot! Végezetül lezárták a Keleti kaput! Minden, ami ahhoz van közel most csak nagy kerülővel közelíthető meg. Ilyenkor derül ki mekkora hátrány, ha egy ekkora területű egyetemnek csak 4, jelenesetben 3 üzemelő ki/bejárata van. És az itt felsoroltakból mi készült már el? Azt hiszem, azt én már nem fogom látni... 

Néhány nappal ezelőtt itt is lezajlottak az érettségi vizsgák. Három nap alatt lezavarják, szegény diákok délelőtt és délután is vizsgáznak. Viszont erre a pár napra dudastop-ot hirdetett a kormány. Mivel nekem még mindig ez a normális, így az nem tűnik fel ha nem dudálnak... De elkezdtem tudatosan hegyezni a fülem és tényleg csöndesebb volt az iskola környéke. Most pedig, hogy már vége kifejezetten feltűnik, hogy de jó csend volt! :) Még a buszon ülő jegyszedő néniknek is tudatosan ki volt adva, csak befelé ordibálhatnak, kifelé nem!

Nagyon érezni már a nyarat, nem csak a tanulási kedv fogy, hanem a hőmérséklet kezd masszívan a 30 fok fölé menni. Szerencsére a szoba jól tartja a hűvöst, de ugye az osztályterembe már elindult a légkondicionálás. Nem véletlenül ültem én oda februárban, ahova ültem... :P Szerencsére pont kiesem a fagyasztógép sávjából, így nem fagyok oda a székhez óra alatt. De az is tény, hogy egy pulóver mindig van nálam a biztonság kedvéért. 

A héten megszabadultam 12 kilótól. Na nem valami kínai csodamódszer, feladtam egy csomagot postán! :D Ugratnak ezzel rendesen, vajon hogy jövök haza, hány kamionnal... egy doboz elindult! Versenyzünk, melyikünk érkezik előbb! Azért kíváncsi lennék, hogy milyen útvonal az, ami repülővel egy hónap?? 

Lassan kezd szorítani az idő, még mindig számtalan hely van, amit fel akarok fedezni. Lehet egy része a következő útra marad! ;)

Képek Badachu-ról további kedvcsinálásnak!